Valaki elmondaná mi történik velem?

Tudom, hogy nagyon hasonlítani fog a depresszióhoz de én nem hiszem hogy csupán erről lenne szó.

Az a helyzet, hogy elég sokat ingadozik a hangulatom, van amikor több hónapig jókedvű vagyok de olyankor úgy érzem, hogy csak megjátszom/bebeszélem magamnak.

2 éve dolgozok folyamatosan mert muszáj de legszívesebben nem mennék emberek közzé. Utálom az embereket és ezt a mérhetetlen igazságtalanságot a világban. Magát a világot is utálom. Olykor még a családomat is utálom.

Nem bírom elviselni a látványát, hogy mások akik semmit nem tesznek érte, megkapják azt amiért én rengeteget harcolok de mégsem érem el. Irigy vagyok. Utálom, hogy a bunkó emberek mindig boldogabbak a tisztességes embereknél. Én mindig segítettem azoknak akik rászorultak... nem érdekelt hogy nem kapok érte semmit jó érzéssel töltött el ha segíthettem.

Viszont mi értelme van jó embernek lenni ha velem mindig csak kiba.szik az élet?

Az öngyilkosság gondolata évek óta előjön de csak ritkán.

Nem tudnám megtenni, mert akkora fájdalmat okoznék vele a családomnak, hogy néhányan biztos nem tudnák elviselni.

Néha olyan dolgok jutnak eszembe ami egy normális embernek nem kéne.

Ezek elég ijesztő dolgok, nem hiszem hogy meg tudnám tenni őket mert én egy ilyen idióta jószívű ember vagyok viszont akkor miért jutnak eszembe?

Dühös vagyok és csalódott. Utálom a munkám és annak a gondolatát, hogy minden nap be kell járnom.

Nem akarok menni, nem akarok kimenni a házból.

Sokszor álmodozom egy olyan világról amiben szeretnék élni de sajnos még nem őrültem meg. Meg tudom különböztetni a valóságot és a képzeletet.

Ritka de előfordul hogy mérhetetlen mennyiségű haragot vált ki belőlem egy apróság. Gondolom idegösszeomlásaim is vannak.

Nem vagyok beteg mert ezeknek tudatában vagyok és annak is, hogy nem normális.

Lehet, hogy meg kéne változnom és nekem is másokat lenézve, letaposva kellene felmásznom innen de miért nem vagyok rá képes?

Utálom magam amiért nem vagyok erre képes

Valaki magyarázza el mi van velem