Honnan ered a karácsonyfa állítás szokása?

A karácsonyfa német eredetű szokás, mint sok más ünnepi szokásunk is, akár karácsonykor, akár más ünnepeken. Gyökerei a középkorba nyúlnak vissza. Ekkor létezett egy a mára már sajnos kihalt félig művészeti, félig vallási műfaj: a liturgikus dráma, rituális dráma. Ezen előadásokat nevezték misztériumjátékoknak. Lényegében nagytemplomokban bibliai történeteket adtak elő profi színészek, énekesek, zenészek közreműködésével, amit színpadi, drámai keretekbe írtak meg. Szenteste napján, tehát Ádám és Éva napján nagyon elterjedt volt a bűnbeesés történetének előadása. A Biblia nem tesz említést arról, hogy a tudás fája milyen fa volt, illetve a gyümölcs mi volt rajta, azonban korábban is a szájhagyomány almaként, vagy fügeként írta le, de ez mindegy is volt, hiszen Németországban meglehetősen kevés zöldellő, szépen mutató gyümölcsfa van télen, ezért hát a könnyen beszerezhető, dekorálható és zöld fenyőfákat vitték be a templomokba, majd tettek almákat, diókat, tehát mindenféle elálló gyümölcsöket, ostyát, valamint a bűnre csábító kígyót ábrázoló füzért. Aztán ez a szokás szépen teljesen elhalt, és csak az újkori, német, protestánsok, evangélikusok élesztették újra, majd tőlük terjedt el futótűzként a szokás. Ezenkívül nekik köszönhetjük a gyertyákkal való díszítést, a betlehemi csillagot a fa tetején, illetve az angyalok, angyalhajak megjelenését is a díszítésben. Egyes hagyományok a gyertyával való díszítést a reformátor Luther Mártonhoz kötik. Aztán a hagyomány elterjedt teljesen más, például keleti felekezetek körében, illetve Németországon kívüli helyekre is.