Ha a karácsony keresztény ünnep, miért tartja meg az is, aki mondjuk ateista? Ez hogy fér össze a nézeteivel?

8-as tegnap 21:06-kor, te valami megmondóember vagy, hogy kijelented valamiről, hogy hülyeség? Szerintem Mojjo a kérdésre válaszolt, és biztos sokoan egyetértenek vele, bár itt nem az a lenyeg, hogy egyetértesz-e vagy sem.

Egy ateistának is kellenek ünnepek, ami valóban kiszakadás a mókuskerékből. Ilyenkor vannak az év végi szabadságolások, pár napra el lehet feledkezni a munkáról, de mivel nem strandra menős az idő, hanem hosszúak az éjszakák és hideg van, ezért mindenkinek jólesik a sok fény, dísz, csillogás, meg a bekuckózás. Ezért ez az időszak kiválóan alkalmas a meghitt családi ünneplesre. Amivé vált a karácsony, és nem vallási, hanem akár üzleti szempontból, pl díszek, dekorációk, ajándékok, illatok, főzés, sütemenyek, ivás, esetkeg elutazni valami szállodába, ami szintén fullosan fel van dekorálva karácsonyi díszekbe, azzal vallástól függetlenül lehet azonosulni. Ezzé vált a karácsony, függetlenül attól, hogy mi az eredete. Családi ünneppé valt, rokonlátogatás, szerettek megajándékozasa, ehhez nem kell a vallás. A szeretet, a család ünnepe.

A karácsonyfán lógó angyalkadísztől sem ódzkodnak az ateisták, mert amúgy szépek, cukik. És lehet, hogy a "jézuska" hozza az ajándékot, anélkül, hogy ez a szó mélyebb értelemmel bírna. Nem képzelnek mögé semmit, ugyanolyan mosolyogva mondják a szülők, mint amikor a mikulás meghozza az ajándékot december elején. De persze minden családban másról szól ez az egész. Elképzelem, hogy sok amúgy vallásos háziasszony hányszor gondol a nyolcfajta sütemény sütése meg a százféle hús és köret elkészítése közben Jézus születésére.

Mindenki csak úgy és annyira ünnepel ilyenkor, ahogy neki megfelel.

Az ateisták sokfélék, de aki szereti a hangulatos ünnepeket, annak pont összefér a nézeteivel a karácsony megünneplése.

Egy ateistának az a nézete, hogy nem létezik semmilyen istenség. Ennyi, nem több. Szóval ez tulajdonképpen miért ellenkezik azzal, hogy felállít egy fát egy naptárban lévő kitüntetett időpontban és eszik, iszik, ajándékot cserél, stb.? Nyilván nem kezd el senki sem imádkozni ilyenkor, vagy misére járni.

Egyébként azért tartják, mert a karácsony bőven kiszélesítette keresztény mivoltát és már az általános kultúra része. Nem kell hozzá hívőnek lenni. Olyan mint a vasárnap.

A kereszténység legnagyobb ünnepe, amúgy is a Húsvét. Na azt általában tényleg csak a hívők ünneplik.

#16.

Ők nem így ünneplik, vagy egyáltalán nem ünneplik. A családom egy része római katolikus, egy másik része református, egy harmadik része meg "hívő, de nem vallásos" (pl.: panteista, deista, felekezeten kívüli keresztény stb.). A baráti körömben meg kb. minden világvallásból vannak emberek. Kimondottan sok zsidó barátom van, és tudom, hogy nekik is megvan a téli ünnepük, amikor ajándékoznak. Ez pedig a hanuka (kiszlév hó. 25.). A buddhistáknak szintén van ünnepük ekkor, ők ekkor ünneplik Maitréját, vagyis az eljövendő Buddhát (december eleje, közepe).

A zsidóknak saját kultúrájuk van, abban szocializálódtak. Bár ismerek vegyes családokat is, ahol az apa zsidó, az anya keresztény vagy fordítva. Ők általában mindkettőt megtartják. A buddhisták közül sokan megtartják a karácsonyt is, mivel beleillik a buddhizmusba. A buddhizmus szerint Jézus egy bódhiszattva volt, azon belül is a szeretet bódhiszattvája a nyugati világban. Muszlimok közül szintén max. azok tartják, akiknél vegyes a család. Volt aki azt mondta, hogy amennyiben a mavlidot megünneplik, akkor miért ne ünnepelhetnék a második prófétát is egy napon.

#1.

Világi történész szemmel mondom, hogy a karácsony nem pogány ünnep. Persze kapcsolódtak az évek során hozzá pogány eredetű szokások, de nagyon meredek azt állítani, hogy pogány ünnep. Pogány ünnep mondjuk a germán yule vagy a római szaturnália, esetleg a görög dionüszia, bár eleve a "pogány" szó jelentéstartama tisztázásra szorul, ahogy azt majd később kicsit boncolgatom is (amúgy épp emiatt nem szeretjük használni úgy általánosságban). Az újkorban a protestáns fundamentalisták, azon belül is különösen a fundamentalista puritánok terjesztették ezt a nézetet, főként amiatt, mert az ő szemükben a pogány és a katolikus szó egyet jelentett. Később a modern kor elején a neoprotestáns vallási irányzatok örökölték az antikatolicizmust, illetve bizonyos esetekben ez már kibővült a főáramú protestansizmust is ellenző nézetekkel. Ezen személyeknek, illetve kritikusoknak meggyőződése volt, hogy a katolicizmus (és nyilván az ortodoxia is) az ókori közel-keleti vallásokból származnak. Ekkor kezdtek el megjelenni a katolicizmust a babiloni valláshoz, az ókori kánaánita valláshoz (különös tekintettel a Baál-kultuszhoz, illetve a Moloch-kultuszhoz), a föníciai valláshoz, valamint bizonyos esetekben az egyiptomi többistenhithez hasonlító vagy egyenesen abból eredeztető írások, majd karikatúrák is. Ezeket természetesen a modern vallástudomány és történettudomány egy az egyben nevetségesnek tartja és el is veti, de ennek ellenére is néhány képzet feltűnik belül időnként az interneten. Például húsvétkor néhányan előszeretettel hangoztatják az etimológiailag és történelmileg is már rég megcáfolt glosszát, miszerint a húsvét a babiloni Istár-ünnepből származik. A világi valláskutatók között konszenzus van arról, hogy a húsvét gyökerei a zsidó pészahban keresendők, amiről a puszta dátum is árulkodik. Maga a szimbolizmus is egyértelműen odaköti (lásd: bárány). Az európai nyelvek jelentős részében a húsvét szó a héber pészah szóból származik (például a görögben, latinban, olaszban, franciában, norvégban, hollandban stb.), és ha pusztán az angol és német nevét vesszük és etimológiailag elemezzük, akkor világos, hogy minél korábbra megyünk, annál kevésbé hangzik az Istárhoz minimálisan is hasonlónak a szó. Bár önmagában kronológiailag képtelenség, hogy a germán népek megtérítését követően már több száz, sőt, ezer éve kihalt vallások isteneiről nevezték volna el az ünnepüket. Sokkal valószínűbb, hogy az óangol és ófelnémet egyik hónapnevéből ered a név, esetleg egy germán istennő nevéből, akinek a kultusza az időszakhoz kötődött (bár érdemes hozzátenni, hogy egyetlen írott forrásunk van erről az istenségről, régészeti leleteink pedig egyáltalán nincsenek), esetleg a kelet szóhoz kötődik a szóeredet.

A karácsonnyal sem volt másként a dolog. A puritánok fundamentalista része egy ideig be is tiltotta, mivel túlságosan pápistának érezték.

A karácsony eredete egyébként rendkívül bonyolult, amennyiben történelmi szemszögből nézzük. Egyrészt nem tudjuk, hogy mikor született a történeti Jézus. Az evangéliumok, de amblock a Biblia nem ad semmilyen konkrétumot, ami alapján egyáltalán az időszakot be lehetne lőni. Egyesek a téli, de még az őszi születést ki akarják zárni, amit azzal indokolnak, hogy a pásztorok kint tanyáztak éjszaka. Csakhogy ez badarság, mivel jóval az istállózó állattartás előtt nehézkesen lett volna bárhogy máshogy megoldható egy szegény provincia apró és megint csak szegény falujának az állatok tartása. Általános gyakorlat volt, hogy az egész évben a környező falvak összeadták a vagyonukat, majd közösen felbéreltek néhány pásztort, aki egyszerre őrizte az állataikat. De mondok cifrábbat: még a pontos évet sem tudjuk. Bár a modern történészek már igencsak leszűkítették a lehetséges éveket, még így is egy intervallumot tudunk csak mondani, nem pedig konkrét dátumot. A korai kereszténység sokáig nem is ünnepelte kimondottan Jézus születését egy önálló ünnepen, mivel nem tartották annyira lényegesnek. Az első keresztény ünnep a hetente megült vasárnap volt, amit követtek az éves ciklusban ünnepelt ünnepek, azon belül is legelőször a húsvéti ünnepkör (nagyhét és húsvét), valamint a pünkösdi (áldozócsütörtök és pünkösd) ünnepkör. Ezt követően jelent meg a vízkereszt vagy epifánia, ami egy nagyon fontos összetett ünnep volt a kereszténység korai századaiban. Előbbiek egyértelműen zsidókeresztények köréből származtak, azonban az epifánia először vélhetően a gnosztikusoknál jelent meg, majd hamar a főáramú kereszténységben is elterjedt. Ekkor egy napon ünnepelték Jézus születését, keresztségét, a három királyok és a pásztorok hódolatát, valamint a kánai mennyegző csodáját is. Ezt követően a kereszténység egyre jobban terjedt a rómaiak körében is, akiknél a születésnap központi fontosságú esemény volt egy ember életében, bár a többi népnél sem volt jelentéktelen, így megnőtt az igény egy különálló, független ünnepre, amikor csak a születést ünneplik. Viszont mivel konkrét dátumot nem ismertek, ezért olyan napok jelentek meg, amelyek mindenféle hagyományokon, babonákon, számításokon alapultak, és kiválóan alkalmasak voltak magának a születésnek a megünneplésére, akkor is ha nem akkor történt. (Ráadásul megjegyzem: a modern bibliakritikusok megállapították, hogy a Bibliában leírt születéstörténetek nem történhettek meg a leírtak szerint, mivel még belső önellentmondás is van Lukács és Máté változatai között, feltehetőleg szövegtorzulás is fellépett.) A dátumok tárháza végtelen volt, közösségenként eltért és nagyon sokáig az is maradt. Jan. 06., jan. 07., márc. 25., ápr. 04., ápr. 06., máj. 12. máj. 31., a zsidó naptár szerinti szukkot, nov. 25., dec. 20., illetve dec. 25. stb., csak hogy néhány gyakoribbat felsoroljak. Az örmény keresztények például maradtak jan. 06-nál. Náluk a mai napig együtt van a vízkereszttel. A koptok körében sokáig elterjedt volt a májusi karácsonyi ünnepkör, és még a mai napig is megfigyelhető néhány maradványa. Néhány zsidókeresztény szekta úgy gondolta, hogy valójában Jézus a szukkoti szukában született. A legkorábbi szerző, aki azt állította, hogy Jézus dec. 25-én született, az Római Hüppolütosz, patrisztika korabeli szerző és egyházatya volt. Mindezt 235-ben írta. Más korai keresztény szerzők is osztották ezt a nézetét. Például Karthágói Tertullián, aki szintén arra a következtetésre jutott, hogy Jézusnak márc. 25-én kellett fogannia. De említhetnénk akár Africanust is, de Szt. Ágoston idejében is többen úgy gondolták, hogy az a valódi születési dátum. Ezek a szerzők azokból a zsidó és korai keresztény körökben létező hagyományokból indultak ki, miszerint a Messiásnak a teremtés napján kell fogannia vagy születnie, ami a sztori szerint a tavaszi nap-éjegyenlőség, amikor nem uralkodik sem a sötétség, sem a világosság. Szintén meghatározó volt az az apokrif hagyomány, miszerint a próféták mindig a halálukkal egy napon születtek vagy fogantak (Hüppolütosz egyébként hibás számolásai pedig márc. 25-re vezették szintén). Egyes zsidókeresztények a hanukát (kiszlév hónap 25.) célozták be. Épp ezen kettősség miatt ünnepeltek egyesek márc. 25-én, mások dec. 25-én, egyesek ápr. 06-án, mások jan. 06-án stb. Voltak olyan elképzelések is, miszerint Zakariás valójában főpap volt, aki jom kippurkor (a zsidó engesztelés napján) mutatott be áldozatot, amikor a Biblia szerint az angyalt látta, tehát Keresztelő János nyáron született, vagyis Jézusnak télen kellett, mivel a Biblia szerint pont félév telt el a két születés között. Ez így volt elég hosszú ideig, majd Konstantin császár alatt egyetemesítették a naptárt is, és végül dec. 25-ét fogadták el hivatalos dátumnak. Erős szerepe volt minden bizonnyal annak, hogy a kereszténység riválisának, a szintén keletről származó misztériumvallásnak, a Mithrász-kultusznak/Sol Invictus kultuszának is ekkor volt ünnepe, és nagyon-nagyon sokáig kardoskodott a két vallás egymással. Mindkettő (több másik vallással, például a hermetizmussal, Ozirisz-kultusszal stb. együtt) a római vallás válságakor jelent meg, mindkettő alapvetően a hétköznapi emberek körében (bár tény, hogy a mithraizmus kötöttebb volt, sokkal maszkulinabb, középosztályra centrikusabb és militárisabb volt, de ettől függetlenül nem az elitet célozta, akik még szimbolikusan ragaszkodtak a régi valláshoz és a római papsághoz). A kérdés pusztán annyi, hogy kinél volt előbb ünnep. Bár sok történész szerint ez nem is lényeges, mivel egymástól függetlenül is kialakulhatott két hasonló korban Rómába érkező, hasonló irányból származó vallásban.

Alapvető tévhitek a karácsonnyal kapcsolatban:

1. Bármi köze lenne a dátumnak a római szaturnáliához:

Nem. Semmi, de semmi köze nem lehet a dátumnak a szaturnáliához, mivel a szaturnália nem dec. 25-én volt. A szaturnália eredetileg dec. 17-én volt, nem pedig dec. 25-én. A szaturnália időtartama története során folyamatosan változott, így egy naposként indult, majd aztán öt napos, végül hét napos lett, így dec. 23-ig tartott, illetve egy időben dec. 16-án is már el kezdték a készülődést, de SOHA nem tartották dec. 25-én még a puszta utóünneplést, illetve készülődést sem. Egyetlen kortárs forrásunk sincs arról, ami azt írná, hogy dec. 25-én ünnepelték volna a szaturnáliát, pedig éppen a népszerűsége miatt eléggé sok forrásunk van róla. Sem Ciceró, sem Catullus, sem semelyik történetíró, sem senki más nem írt erről. Egyetlen ókori római szerző nem említi a korszakban, nemhogy római vallású, bármilyen más vallású sem. Másrészt a karácsony sem kétnapos ünnep eredetileg, hanem nyolcnapos, oktavája van, ami a nagyobb keresztény ünnepek jellemzője. A II. vatikáni zsinat előtt több ilyen ünnep volt, azonban a zsinat egy csomót eltörölt az előestével együtt, bár a karácsonyét, húsvétét és talán a pünkösdét pont nem. Ennek az emléke a "kiskarácsony-nagykarácsony", ami a magyar néphagyományban dec. 25-ét és jan. 01-ét jelentette. Szintén ellenérv, hogy a dec. 25-i dátum épp amiatt is praktikus volt az új vallásoknak, mert ekkor már nem ünnepelték a fesztiválszerű ünnepeket, így volt idejük nekik is összegyűlni. Szintén meggyőző ellenérv, hogy az advent, mint böjti időszak részben amiatt is került bevezetésre, hogy betiltság a télközepi részegeskedést. Persze ez csak egy indok volt.

2. A szaturnália a téli napforduló ünnepe volt:

A szaturnáliának semmi köze nem volt a téli napfordulóhoz. Manapság több ember fejében az a kép él a kereszténységet, illetve amblock a mai világvallásokat megelőző vallásokról, hogy azok mind egytől egyig természetközpontú, természetimádó, mindenüket a természetre alapozó, nem is túlságosan szervezett vallások voltak (bár utóbbi nem kimondottan ide kapcsolódik, de az összképhez sokaknál ez is hozzátartozik). Sokan azt gondolják, hogy az ókori vallások minden ünnepüket természeti jelenségekhez kötötték. Nos, ez nem teljesen igaz. Sőt, egészen pontosan a wiccákhoz, illetve hasonló modern vallási irányzatokhoz köthető ez a kép. Az ókori vallásokban, különös tekintettel a görög és római vallásokra mindez egyáltalán nem volt jellemző. A görögöknek konkrétan nem is volt napfordulóhoz kötődő ünnepük. A legfontosabb ünnepük a márciusban tartott nagy dionüszia volt, de a panathénia sem kötődött semmilyen természeti jelenséghez. A rómaiaknak volt napfordulóhoz kötődő ünnepük, de az nagyon nem a szaturnália volt. A szaturnália annak a mítosznak az ünnepe volt, hogy Szaturnusz uralkodott a világ felett Jupiter előtt, és az ő uralma volt az aranykor, amikor nem volt semmi komoly, minden az örömről szólt, nem létezett társadalmi rend, mindenki gazdaságban élhetett. Úgy hitték, hogy a szaturnália alatt Szaturnusz isten uralma visszatér ideiglenesen, és a régi uralmára emlékezve betiltották ezen hetek alatt az üzletelést, lakomákat, bulikat, fesztiválokat, részegeskedést rendeztek, a rabszolgákból urak lettek stb. A rómaiak napfordulós ünnepe a brumália volt, viszont nem dec. 25-én tartották, nem is volt túl nagy ünnep és viszonylag későn is alakult ki, nem is igazán "kereszténység előtti".

3. A karácsonnyal a szaturnáliát szerették volna kiváltani:

Szintén tévedés, már csak azért is, mivel a kettő nem azonos időpontban volt, a jellegük teljesen eltért (a szaturnália inkább a mai karnevál/farsang ősének tekinthető) és a kereszténység felvétele után világi ünneppé vált, így továbbra is szerepelt a karácsonnyal együtt a naptárakban "feriae servorum", vagyis "rabszolgák ünnepe" néven.

Egy 354-ből származó képes naptár képe december hónap mellé: [link]

A férfi láthatóan dobókockázik, körülötte maszkok vannak. Ezek a korban a szaturnáliához kötődő legfontosabb szokások voltak.

4. A karácsony a yule kiváltására jött létre:

Ebben még logika lehetne is, hiszen például norvégul a karácsonyt és a yule-t ugyanúgy jul szóval illetik. Viszont még a karácsony dec. 25-i dátumának általános elfogadása és egyetemessé tétele IS jóval a germán népek, különösen pláne az észak-germán népek keresztény hitre térítésének megkezdése előtt történt, nemhogy a patrisztika korából származó első utalások. Ez persze nem azt jelenti, hogy később ne örökölt volna bizonyos szokásokat (lásd: yule logg), de a kettő független volt eredetileg is egymástól. Arról nem is beszélve, hogy a yule pontos dátuma ismeretlen, de a néprajzkutatók többsége szerint nem is decemberben volt, hanem vagy januárban vagy novemberben. A ma ismert dec. 21-i dátum (ami szintén nem dec. 25.) pedig a wicca új vallási mozgalomban használatos.

*Valószínű csak két válaszban tudom elküldeni, mert elég hosszú, amit írtam.

5. A karácsonyfák már nagyon régóta létező installációk, amik már szinte az őskor vége óta végigkísérték a történelmet:

Nos, az állítás hamis, de annyi igazságtartalma van, hogy mindig is szokás volt télen örökzöldekkel, "termőágakkal" díszíteni minden kultúrában, részben praktikus okok miatt is (ilyenkor csak ezek voltak zöldek, és egy kis lelki melegséget adtak a sötétségben és hidegben az embereknek), de ezek még messze nem olyanok voltak, mint a ma ismert karácsonyfák.

Viszont a karácsonyfa viszonylag kései találmány (bár cseppet sem új). A középkorban, azon belül a virágzóközépkor végén jelent meg a középkori dráma egyik műfajának, a misztériumjátéknak a paradicsomjátékhoz köthető eszközeként. Először német területeken jelent meg, mint sok minden más is, de a francia területekre is hamar átterjedt. A középkori dráma egyik legnépszerűbb műfaja volt a misztériumjáték, ami különböző bibliai történetek eljátszását takarta szekérszínpadokon, főleg a vásártéren vagy a nagyobb templomokban nagy vonalakban. Általában egyes ünnepekhez, szentek napjaihoz kötődtek. Például ilyen a betlehemes, a passió, a piéta és a paradicsomjáték is. Legutóbbi főleg Ádám és Éva napjához kötődött, vagyis szenteste nappalához. Ehhez kellett a tudás fáját szimbolizáló fa is, viszont meglehetősen kevés gyümölcsfa zöldell és gyümölcsözik télvíz idején Közép-Európában, pláne nem egy középkori város vásárterén, így fenyőfát (amiből meglehetősen sok volt Baden területén) vágtak ki, majd díszítettek elálló gyümölcsökkel (pl.: alma, aszalt gyümölcsök), valamint a kígyót szimbolizáló láncokkal. Ez a szokás viszonylag hamar elterjedt a céhek között is. Strasbourgban például a helyi céhek is elég hamar (15. sz. vége, 16. sz. eleje) állítottak karácsonyfát, és a díszeket is kibővítették például mézeskalácsokkal. Rövidesen a fákra már nem csak almák és gyümölcsök kerültek, hanem szenteletlen ostyák is. Ez a szokás elég népszerű volt, és Közép-Európában számos helyre eljutott, viszont magán célra soha nem használták. Mindig egy közösség állított karácsonyfát, először egyházi, majd viszonylag hamar világi berkekben. Emellett a hagyomány népszerűsége egy idő után alábbhagyott, és a reformáció korában a német lutheránusok élesztették újra (egyes legendák szerint maga Luther Márton, bár ezt nem tudhatjuk). Ők voltak azok, akik újra felelevenítették a szokást, kibővítették a díszek tárházát, újrateremtették a hagyomány szinte az egész német területen, illetve eljuttatták az emberek otthonába is mindezt. Tőlük származik például az angyal, a betlehemi csillag stb. díszként.

Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató beszélt a szokásról többször, de megemlíthetném Dr. Lukács Lászlót, nemzetközi szinten ismert magyar történészt, néprajzkutatót, az európai folklór történetének kutatóját, aki tanulmányt írt a karácsonyfákról.

6. Az adventi koszorú ősi szokás:

Ezt leginkább fiatalok vallják, mivel nem emlékeznek arra, hogy még a szüleik korában sem létezett ez a tradíció Magyarországon, viszont nagyon hamar hozzáépült az ünnephez, és egyesek már nem is bírnák az egész nélkül elképzelni a karácsony előtti időszakot. Bár a gyertyagyújtás télen többnyire folyamatos már Egyiptom és Izrael óta, ez nem csak az ünnepeket jellemezte, hanem a hétköznapokat is, mivel télen alapvetően ezzel tudtak csak világítani.

Valójában a 16. század (szintén kb. a reformáció óta) óta léteznek mindenféle gyertyával számolgatós adventi kellékek (pl. Ausztria területéről a Paradeisl vagy Paradeiser), amiben almák vannak összebökdösve és a tetejükbe négy gyertya van állítva, míg az egész szerkezet fenyőágakkal van díszítve. Viszont a ma ismert adventi koszorú jóval későbbi, és név szerint ismerjük a feltalálóját. Johann Hinrich Wichern volt a 19. századi német evangélikus lelkész, teológus, pedagógus, filozófus és tanár volt az Hamburgban, aki egy rábízott árvaházban gyertyákat gyújtott az orgona körül az imateremben/kápolnában advent elején, pontosan annyit, ahány nap volt karácsonyig. A következő évben ötletét: egy szekérkerékre helyezte a gyertyákat, a vasárnapokat pedig kiemelte, nagy, piros színű gyertyákkal jelezte, míg a többi napot kisebb fehérrel. Mindezt fenyőágakkal díszítette. Később a hagyomány leegyszerűsödött, mivel nehézkes szekérkereket bevinni minden ház nappalijába. A kerékből koszorú lett, idővel a kisebb gyertyákat elhagyták. Gyorsan terjedt protestáns templomokban és otthonokban a szokás. A protestánsok után a római katolikusok körében is nagyon hamar elterjedt. Ők adták hozzá a saját liturgikus színeiket: a lila, lila, rózsaszín, lila felosztást is. Később elterjedt az ortodoxoknál (náluk hosszabb az advent, így több a gyertya és a színek is mások) is. Ez követően terjedt át Nagy-Britanniába, illetve a tengeren túlra is.

7. Akkor az ajándékozás a szaturnáliákból származik?

Ez történelmileg teljesen logikus lenne, viszont nincs térbeli és időbeli linearitás, valamint folytonosság a szokások között. A szaturnáliákon valóbban szokás volt az ajándékozás. Azon belül is hagyományos ajándéknak számított a sigillaria nevű terrakotta-, viasz- vagy fémfigurák ajándékozása. Ezek vicces szobrocskák voltak, több alkalommal gyerekeknek adták. Macrobius dialógusában például a két főszereplő azon veszik össze, hogy a szokás pusztán a gyermekek örömét szolgálja, vagy az etruszkok és szabinok korában létező emberek halálával járó rítusok helyettesítő áldozatai (igen, az emberáldozatokról korábban már írtam, szeretjük őket tőlünk távolinak tekinteni, ami nyilvánvalóan igaz, de ennek ellenére sem teljesen idegen sem a görög, sem a római, sem az ábrahámi kultúráktól, bár tény, hogy itt viszonylag hamar elhaltak az erre emlékeztető rítusok, és általában nem is kimondottan oltároknál történő áldozatokról beszélünk, mint mondjuk a föníciaiaknál). Másfajta ajándékok is előfordultak, például konyhai eszközök (tálak, korsók), viaszgyertyák, kendők, illetve nem utolsó sorban a vicces ajándékok. Viszont a karácsonyhoz eredetileg nem kötődött semmilyen ajándékozás. A keresztény ünnepkörben eredetileg Szent Miklós napja és vízkereszt jelentette kezdetben kizárólag csak a kisgyermekek megajándékozásának időszakát. A protestansizmusban viszont a szentek tisztelete vagy szinte eltűnt (kálvinizmus) vagy alábbhagyott (lutheranizmus), viszont a karácsonyi ünnepkör egyes részeihez az ajándékozás már hozzátartozott. Így ők az egészből kivették a Mikulás alakját, az ajándékozást áthelyezték karácsonyra és az ajándékozó személyét lecserélték Jézuskára (Chriskindre). Az emberek egymás közötti ajándékozásának újra kialakulásához még többet kellett várni, és nagyrészt a korai kapitalizmushoz kötődik.

8. De akkor mi valóbban pogány eredetű szokás?

Természetesen ilyenek is vannak, viszont ezek kevésbé centrálisak. Idetartozik például a magyallal és borostyánnal való díszítés. Ez a rómaiaknál valóbban a szaturnáliák jellegzetessége volt, ami aztán az egész időszakra kiterjedt. Angol területeken létezett egy időben a „Lord of Misrule” szokása. Ez szintén a szaturnáliákból költözött át a karácsonyba, viszont mára már nem sok helyen gyakorolják. Ez egy vicces játék volt, aminek a lényege az volt, hogy választottak maguk közül egy „szaturnália királyát”, aki mindenkinek parancsolt (általában vicces dolgokat) és nekik ellenszegülés nélkül meg kellett tenniük. Epikétosz szerint az egész lényege ez volt. Kicsit hasonlít a másik szaturnáliai szokásra, amikor is a főnök szolgált a beosztottnak és a szolga a gazdának. Egyébként Angliában a karácsony történetét tekintve tetten érhető egyfajta karneváli hangulat is bizonyos területeken, amelyek Father Christmas hedonista és jókedélyű alakjában is megjelentek. Feltehetőleg kelta és germán eredetű a fagyöngy, mint díszítőelem. Ez náluk szent növénynek számított. Bár érdekesség, hogy az alatta való csókolózást először a 16. század Angliájában jegyezték fel, ettől függetlenül maga a szokás feltehetőleg a germán és kelta mitológiák egy jelenetéből ered. A disznó/vaddisznó fogyasztása ünnepi ételként szintén a bizonyára pogány eredetű, azon belül is a germán yule ünnepből származik, amit Odin/Wodan tiszteletére tartottak. A germánok ilyenkor néha egészben sült malacokat tálaltak, néha a szájában valamilyen gyümölccsel. Az északi népeknél ez a karácsonyhoz kapcsolódott, míg nálunk az újévi szokásokban érhető tetten. Amit még megemlítenék, az a yule logg és a yule-i kecske, előbbi lényegében farönkök felgyújtását jelenti. A germánok ezt Odin tiszteletére tették yule ünnepén, majd idővel a szokásról elneveztek egy szintén farönk/fatörzs alakú süteményt is. Utóbbi alapvetően a yule-hoz kötődő mesés alak volt. Szintén érdemes megemlíteni az amerikai Santa Claus személyét, akinek bár a gyökerei legjobban Szent Miklós püspök legendáihoz nyúlnak vissza, de hatott rá valamilyen szinten a Jézuska (Christkind) is (ezért karácsonykor jön, nem pedig dec. 06-án, és ezért vannak szárnyas segítői is), az angol Father Christmas alakja, Odin isten némely attribútuma (Északi-sark, az égen szálló szánnal jár), valamint a skandináv folklórban létező Nisse, vagyis manó is. Összegezve egy kiváló kapitalista fogás, ami igazából mindenhonnan is merít beleértve katolikus, protestáns, pogány és folklorisztikus tradíciókat, no meg némi marketinget (lásd: Coca-Cola). Németesként megjegyzem, hogy a németben kimondottan külön szó van az amerikai Santa németes változatára, ami a Wihnachtsmann.

Konklúzió: a mai karácsonyi ünnepségre egyáltalán nem mondhatjuk amlock, hogy pogány ünnep (ellenben mondjuk a farsanggal, a Luca napjához kötődő szokásokkal vagy a szentivánéjjel). Valóbban vannak kereszténység előtti szokások, amelyek túlélték a kereszténységre való áttérést, viszont ezek leginkább regionális jellegű, és több közülük ma már kevésbé élő hagyomány. A ma ismert karácsony a keresztény kultúrkörből/ünnepkörből származik, amihez rengeteg dolog kapcsolódott később. A legtöbb ma ismert, legfontosabb, nemzetközi karácsonyi szokás átlagban az újkor óta létezik, valamennyi a középkorig is visszanyúlik, de a többség nem ókor óta létező, vagy amit egyesek állítottak, egyenesen őskorból fennmaradt szokás. Akit érdekel részletesebben a témakör, annak ajánlanám Spencer McDaniel írásait, tanulmányait, esszéit. Ő egy amerikai történész, illetve a görög-római nyelv és irodalom kutatója, aki rengeteget publikált történelmi témákban. Szakterülete az ókori klasszikus történelem, az ókori görög-római kultúra, valamint a keleti kultúrák közötti kapcsolat, a szokástörténet, az ókori vallások története (különös tekintettel a hellén és római vallásra, a kereszténységre, valamint a közel-keleti vallásokra), emellett kutatja a középkori Európa történetét, társadalmát, szokástörténetét egészen a korai újkorig. Szeret internetes fórumokon is válaszolgatni. Aki egy kicsit könnyebben emészthetőt szeretne, de érdekli a vallástudomány, a történelem és a szokástörténet független szemmel, annak ajánlom YouTube-on a ReligionForBreakfast nevű csatornát, amit egy vallástörténész működtet. Akikre fentebb hivatkoztam, azok szintén remek szakemberek a témakörben.

Hogy egyébként a kérdésre is válaszoljak: mivel Európában az utóbbi másfél évezredben a kereszténység dominált fővallásként, ez pedig nem rövid idő, így teljesen nyilvánvaló, hogy a kultúrába is beivódott a kereszténység. Ez mindenhol így van és így természetes. Ha elmész mondjuk Japánba, ott a sintó és a buddhizmus gyakorolt hasonló mértékben hatást, míg Törökországban az iszlám. Direkt mindkettőre világias országokat hoztam fel példaként. Szinte törvényszerű történelmi folyamat, hogy hagyományok tűnnek el, és újak lépnek a helyükbe. Mivel a vallástól és filozófiai irányzattól teljes mértékben független ateizmus nem túlságosan régóta létező társadalmi jelenség (előbbiektől függve természetesen már korábban is létezett, lásd: hellén epikureizmus vagy indiai lókájata), sehol sem terjedt el kizárólagosan, így nyilván nem is alakult ki olyan kultúrkör, ami erre alapult volt. Másrészt mivel az ateizmus nem egy vallás, hanem az istenség(ek)be vetett hit hiánya, ezért nyilván nem is jöhetnének létre ateista ünnepek, másrészt teljesen felesleges is lenne ilyeneket létrehozni, mivel akkor kb. vallást csinálnának az ateizmusból, úgy, hogy amúgy eredetileg nem az. Egy ateistát nem kötnek dogmák, vallási előírások, hogy mire kelljen emlékeznie, ezer féle gondolatisága lehet, éppen emiatt bármit ünnepelhet. Nyilvánvalóan az európai ateisták kultúráját, szokásait a keresztény kultúrkör befolyásolta. Ez még az antiteizmusra is igaz (lásd: Dawkins is azt mondja, hogy kulturálisan anglikán keresztény). Ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül hisz is benne, egyszerűen csak ebben nőtt fel. Ahogy előttem már írták: lehetne csinálni július 09-én egy ateista ünnepet, de mégis mi értelme lenne? Vannak már régebbi ünnepek, amelyeknek mindenki olyan jelentést ad, amilyet akar. Ünnepelheti Jézus születését ugyanúgy (lásd: a keresztény ateistákat/”Christian Atheism”, akik szerint Jézus nem akart vallást alapítani, hanem pusztán egy filozófiai tanítást adott, amihez nem kell istenhit), ünnepelheti, hogy a családjával együtt van, nem ünnepelhet semmit, csak élvezheti a szabadságot, süthet, főzhet, ünnepelheti a hagyományokat, a szeretet stb. Ezt el is tudom fogadni, nekem ezzel különösebben nincs bajom. Szerintem sokkal zavaróbb, ha valaki hívőnek tartja magát, egész évben tesz rá, de ünnepekkor bezzeg kicsípi magát, elmegy a templomba és áhítatoskodik, meg farizeusokodik tíz évre elegendőt, majd hazamegy és náluk szól a leginkább arról, hogy ki mit kapott, milyen értékben.