Milyen verset írhatnék le nekik ami a karácsonyról is szól?

Adventi álom

...ma éjjel engem

meglátogatott egy Angyal!

Üzent nekem,

megjelent álmomban,

szépen, szerényen,

kopottas ruhában,

ahogy járt mindig itthon...

Csak a szíve ragyogott

gyémántfénnyel

a ködben,

ezen a negyedik adventi vasárnapon!

...elmondom az álmomat:

valami egészen aprócska magvakat

találtam egy kis dobozban...

felástam a kertet és a magocskákat

csak úgy elszórtam,

körbe, körbe...

később megnéztem, kikeltek-e?

...és akkor Édesanyámat láttam,

amint szép,

szabályos sorokat húz a földre,

majd az én vetésem fölé

ő is magvakat szór...

Boldog érzés volt látni

Anyámat újra!

Amikor ilyen kristálytisztán

emlékszem az álmomra,

akkor tudom,

hogy itt járt nálam!

Velem volt Ő!

...az álomport,

tündér-virágok magvait

szememre ő szórta!!

...ó, csodás álmom volt,

Karácsony-fényű csodás álom,

mennyből jött ajándék

ezen a negyedik

Advent-vasárnapi hajnalon!

Jó jó,hosszú de írok még

Kopasz ágakon,

megfagyott dér könnyezik.

Magányos remény.

Fagyott tó tükrén,

jéghideg takaró van.

Alatta világ.

Éltes hóanyó,

hófehér habruhát ad,

pőre mezőkre.

Ablakban a jég,

dérvirágokat rajzol.

Illata fagyos.

Kandalló gyomra,

száraz hasábfát éget.

Lélek-melegség.

Szobában fenyő,

csillogó gömböket kap.

Szeretet ünnep.

ez itt lent szerelmes

Ha völgy leszel,

Én hűs patak benne

Ha te vagy a patak,

Én ívelt híd felette

Ha út leszel,

Én a szekér rajta

Ha te a szekér,

Én majd a pajta

Ha mese leszel,

Én gyermek, ki hallgat,

Ha gyermek leszel,

Én dal ki elaltat.

Ha irka leszel,

Én majd a lapja

Ha te az irkalap,

Én a vers rajta.

Ha vers leszel,

Én toll, mi leírja,

Ha te a toll,

Én sötétkék tinta.

Ha telihold leszel,

Én egy kis csillag,

Ha csillaggá leszel,

Kiválasztalak.

ez is szerelmes

Csak hallgatunk, én itt, te ott,

s a percekbe szőtt kis csodák

szétfoszlanak, míg szemlesütve

rohannak el az éjszakák.

Messze vagy, a sóhajok közt

csókjaink emléke meglapul,

de tűnő álmok nem ringatnak,

csak vágyak fáradt csendje hull.

Most hallgatunk, én itt, te ott,

s ha némaságunk összeér,

majd eltűnődve von szemünkre

könnyű fátylat az őszi szél.