Más is van úgy, hogy ahogy idősödik egyre kevésbé igényli születésnapkor a rokoni táesaságot?

Nálunk már a 15 éves gyerek két éve kérte, hogy ne legyen ilyen nagy családi összejövetel, mert nem szereti. Csak a szűk család.

Én meg már 20 éve nem tartok ilyet. Csak édesanyam jön át hozzánk ilyenkor. Vagy elmegyunk egy étterembe és ennyi.

Én világéletemben utáltam. Valószínűleg anyámnak köszönhetően, aki a hétköznapokon előadta, hogy melyik rokont miért utálja (az összesről tudott mondani valami visszataszítót vagy rosszat), majd az ünnep előtti napokban előadta a nagy mártír előadást, hogy ő mennyit dolgozik azért, hogy az ünnep megfelelő legyen (akár a rokonok jöttek hozzánk, akár mi mentünk valamelyik rokonhoz, akkor is), mert ő süt-főz, és ez mekkora nagy áldozat tőle, de ő megcsinálja, mert ő feláldozza magát, blablablabla. És ezt minden születésnapkor, husvétkor, karácsonykor, minden alkalommal.

Az egész addig tartott, amikor egy karácsonykor kiborítottam a bilit, és megmondtam a nagybátyámnak, hogy ahhoz képest, hogy anyám mennyire utálja, hogy iszol, most ő kinálgat a száraz martinivel - na és akkor megállt volna a kanál a levegőben, akkora lett a csend, én meg lazán folytattam, és minden jelenlévőnek elmeséltem, hogy anyám mit mondott róla, hogy miért utálja. 16 éves voltam, szóval igazán tudatos volt a lázadásom.

Anyám szanaszéjjel szidott (miután mindenki elment nagyhirtelen, mert addig csak tagadni próbálta és könyörgött mindenkinek hogy maradjon), de nem azért, mert a rokonok elmentek és most mindenki utálja őt, hanem azért, mert mi lesz most a sok kajával, ami miatt ő mekkora áldozatot hozott, hogy megfőzzön-süssön mindent. A nővérem hülyére röhögte magát, hogy eztán mekkora nagy jódolga lesz mert anyám mégjobban utál majd (mindig én voltam a fekete bárány), apám meg nem szólt semmit, ő mindig is egy anyám által megvetett ember volt, aki kb a küszöb alatt élt.

Szóval, nálam nem az öregedés váltotta ki, hanem amióta az eszemet tudom, utáltam, és "saját hatáskörömben" vetettem véget a rokoni összejöveteleknek tinédzserként. (két évvel később anyámékat is kiiktattam az életemből, és csak jól jártam ezzel a húzásommal)