Aki hosszabb időre járt már kint New Yorkban mi a véleménye róla?

èn több mint 10 éve voltam 1 évre.

Azt kell modanom, hogy abszolut kettös érzése van NY-ról.

Negatív és pozitív.

A pozitív és a negatív sokhelyen megegyezik.

Pozitív: iszonyat sok látnivaló, tenni való, múzeumok(interaktív ahol nem unatkozol) néznivaló. aztán maga a város nyüzsgése, az emberek szinessége a rengeteg kultúra. Az óriási épületek. A szegénység és gazdagság. A limuzinok és kéregetök. Az olcsó butikok és a méregdrágák.

Negatív: majdnem írhatnám ugyan ezt. az érdektelenség a másik iránt. a tömeg, ez egymáson átlépés. a sok kultúra miatt a meghittség hiánya és mindenki saját ünnepeit ünnepli. karácsonynak húsvétnak jelentösége nincsen (kb mint dubaiban a feldíszített karácsonyi díszben az üzletek, de senki nem ünnepeli vagy egyáltalán nincs hangulata hiába van feldíszitve).

èn élni semmi képpen sem tudnék hosszú távra ott. Habár bármikor vissza mennék max 1 évre, de egy hétre is elég lenne.

Amiért nem tudnék ott élni, mert nagyon nagy a bizonytalanság. Nincs munkanélkülisegély, bizosítást magadnak kell fizetned, és míg így is a biztosításod rengeteg mindent nem fizet pl szülésnél egy normál biztosítás csak kb a felét fedezi a többit neked kell fizetni. aztán az ovodáért is meg iskoláert is fieztned kell, nembeszélve az egyetem óriási költségeit.

de bármikor vissza mennék a metropolitán vagy atermészettudományi múzeumba (már jó pár város nagy múzeumaiba megfordultam, de ezek lenyügözöek)

vagy szivesen sétálnék egyet az 5th avenuen aztán megpihennék egy hoddoggal a kezembe a centralparkban. szóval olyan érzés és hangulatot ad ami teljesen más mint európa, és ebben van szép és csúnya is.

Télen iszonyat hideg volt és állandó metsző szél, amit az egyenes utcákon semmi sem fékezett vagy árnyékolt le. A lehullott hóban gyakorlatilag leállt a közlekedés.

De kétségtelenül van egyfajta hangulata a városnak, lenyűgöző a felhőkarcolók tövében állni, és ha valaki imádja a színházat meg a dilis látnivalókat, akkor valóságos paradicsom neki ez a hely. De ha szokott aludni is, akkor már zajos, idegesítő a sok botladozó turista a rohanó emberek között.

Nekem Salisbury, MD jobban bejött. Egyébként Miami is, egészen délen: Homestead, Florida city környékén.

Én a feleségemmel jártam New York-ban, két éve és a filmekből nem túl objektív képet kap az ember. Igaz nem hosszabb időre, csak turistaként, de nekünk az is elég volt.

Multikulti és mindenki szereti a másikat. Ez egész egyszerűen hazugság. A feleségem néger (kenyai) én pedig magyar vagyok. Annyi rossz pillantást Magyarországon még sosem kaptunk, mint mikor kézenfogva mentünk, mint New York-ban. Fehérektől-feketéktől egyaránt. Úgy néztek ránk, mintha loptunk vagy öltünk volna. Megosztott népség, néger négerrel, fehér fehérrel barátkozik, házasodik, udvariasak egymáshoz, de elzárkóznak a másiktól.

De nem csak fekete-fehér megosztás van, jártunk New York-ban olyan helyen, ahol az árak, buszjáratok (!!) lengyelül voltak kiírva és több lengyel zászló volt, mint Lengyelországban. Még a fehérek is meg vannak osztva.

Elmentünk a magyar negyedbe. Előző este vitáztunk a feleségemmel, hogy a magyar vagy az afrikai negyedet nézzük meg először. Szerencsére a magyar mellett döntöttünk. A New York-ban született magyar pincérsrác először azt hitte én is helyi magyar vagyok és jószándékkal szólt, hogy biztos vagyok-e a fekete nőben, mint társban. Meglepődött, mikor a feleségem magyarul szólt vissza, én pedig elmagyaráztam neki, hogy magyarországi magyar vagyok, a feleségem pedig kenyai, nem vagyunk helyiek. Óva intett minket az afrikai negyedtől, legalábbbis kézenfogva az utcán. Végül taxival átvitettük rajta magunkat, úgy néztük meg.

A guinea-i sofőrtől pedig megtudtuk, hogy a feketék között is megy a széthúzás, a rbaszolgák leszármazottjai és az afrikából későbbb önként bevándoroltak sem barátok igazán.

Ez volna a "szabadság hazája"... Lehet, hogy a fizetés több kint (bár én mérnök vagyok, a feleségem tolmács ergo nem panaszkodunk), de én megelégszem kevesebbel is, hogy cserébe nem számít, hogy a feleségem néger, én pedig nem, senki nem szól érte, senki nem néz ránk csúnyán, ha ketten végigsétálunk az utcán. Inkább egy ilyen országban élek.

(Igaz, egyszer kopaszok belénk kötöttek Budapesten, de inkább 7 év alatt egy kötekedés, mint az, hogy állandóan néztek minket.)