Más is van úgy, ha elutazik valahova zavarja, ha nem tud mindent meglátogatni?

Csak azert nem, mert mar jo elore leellenorzok mindent, mi az, ami valoban beleferne az idobe es nekem is erdekes.

Kanari-szigeteknel tapasztaltam meg, hogy legjobbnak szamito utikonyvek olyan hegyi falut vagy szurdokvolgyet emelt ki, aminel sokkal szebbek, jobbak voltak, de a tipikus turistaknak irtak, akik a tomegudulohelyhez kepesti regi falut, tajat akarjak megnezni, es minden szelfi ott keszul.

Muzeumoknal is szigoru vagyok. Ha jo ido van, azert nem allok sorba, hogy epp semmit se lassak vegul egy irdatlan gyujtemenybol.

Ujabban egyre jobban elegedett vagyok. Es pl van, hogy aznap meg lett volna ido a negyedik dolgot is megnezni ( kocsit berlunk), de azt mondjuk a ferjemmel, hagyjuk. Annyira elteltunk, hogy nem lenne ertelme eroltetni. Most pl Dali Muzeum megvolt, de vegul a villajara azt mondtuk, nem, ido volt, de ennyi esett jol.

Aki mindent meg akar nézni egy híres városban vagy országban, az a végén nem lát semmit.

Végigrohanni a párizsi Louvre-on két óra alatt, vagy Róma minden gyönyörű emlékére, hírességére 2 napot szán, az semmit nem fog megjegyezni az egészből, semmit nem lát át

És ez más, szépségekkel teli helyekre is vonatkozik.

És akkor megértem, hogy frusztrált lesz az ember.

De pl. ha csak 1 hetem van párizsban, és abból 3 napot szánok az impresszionistákra és mondjuk a Montmart-ra, akkor gazdagabbnak érzem magamat, mintha rohanva "letudtam" volna a sok látnialót, amit egy-egy ilyen város adni tud.

Én sajnos megszoktam már, hogy kevés szabadságot tudtunk mindig intézni a férjemmel, így általában már indulás előtt szelektáltam minden nyaraláson, hogy mit kellene megnézni, mert a pihenés, parton lazítás is bele kellett, hogy férjen.

Eddig egy helyről jöttem haza úgy, hogy hiányérzetem maradt, pedig ott tényleg nem is nagyon volt egész napos partozás.

Ez Belize volt, ott nagyon szerettem volna megnézni a Belize Zoo-t, de a szàllásunk messze volt tőle, így szervezett túrát kellett volna keresni, de ilyen sajnos abban a pár napban nem indult :( Emellett még egy maja romvárost, mondjuk Altún Ha-t vagy Xunantunich-ot is megnéztem volna, de azok sem fértek bele. Nagyon jó lett volna manátuszos sznorkeltúrázni is...

De nekem segített az túltenni magam a dolgon, ha inkább arra koncentráltam, hogy mi mindent sikerült megvalósítani, hiszen minden nem férhet bele 7 napba. Ráadásul a feszült tempó, a túlszervezés nekem elvenné a laza nyaralós hangulatomat, ezért azon túl, hogy itthonról feltérképezem azokat a látványosságokat, amik egyáltalán szóba jönnek, mindig hagyok magunknak egy kis mozgásteret, akár további szelektáláshoz, akár új dolgokhoz.

A fél világot beutaztam és sok olyan ország van ahol már tucatszor is jártam.

Nem hajszolok semmit. Nekem csak az számít, hogy aznap jól érezzem magamat. A reggelinél eldöntöm, hogy ma strand lesz, vagy múzeum, vagy (átautózok-vonatozok-hajózok) valamelyik másik településre, vagy csak sétálgatok az utcákon.

Pl. a már fentebb említett Uffiziben is jártam már vagy háromszor, de be kell látni, hogy magában Firenzében is annyi kincs van minden sarkon, hogy ahhoz, hogy mindent lásson az ember, hónapokra oda kellene költözni.

Viszont számomra fontos az olasz életérzés is és ezt csak az utcán lehet átérezni. Akár a piacon, vagy átsétálva a Ponte Vecchion, vagy kiülve egy teraszra egy kapucsínó mellé és nézni az utcán elhaladó különböző embereket.

De a múzeumok megnézése mellett ugyanezt megteszem Párizsban vagy Rómában is, de volt már olyan, hogy csak beültem Bp.-en az autómba és hajnalban leautóztam Velencébe. Ettem egy pizzát, majd kiültem kávézni és élő zenét hallgatni a Szent Márk térre ahol két zenekar is váltja egymást a két szomszédos étterem teraszain.

Nekem ez pl. kikapcsolódás a mindennapi verkliből.

De mindenki másként és másért utazik...

Többé-kevésbé ezt a jelenséget hívják FOMO-nak, Fear of Missing Out. Attól tartasz, mit hagysz ki. Persze nevezhetnénk különösen az általad említett helyzetben egyszerű telhetetlenségnek is. Annyi szép/jó lehetőség van, rossz érzés, ha nem mindet tudod megnézni, csak egy részét.

Viszont az ember élete tele van ilyen dolgokkal. Általában igaz, hogy minden nem lehet a tiéd, mindenhova nem tudsz elmenni, mindenben nem tudsz részt venni. Egy nap csak 24 órából áll, az életed valamivel több, mint 2000 napból, ebbe az időbe kell mindent belesűrítened, mert több nem lesz ennél.

A legjobb, amit tehetsz, hogy megpróbálsz rangsorolni, súlyozni, hogy neked a medence partján fekvés, vagy a környék látványosságai érdekesebbek. Megpróbálhatod megbecsülni, mire mennyi idő szükséges (nem árt némi biztonsági ráhagyással kezelni) és legjobb belátásod szerint beosztani az időt. Na meg listát írni, hogy ami kimaradt, azokat legközelebb be tudd pótolni.

Érdemes a személyiségfejlődés során dolgozni rajta, hogy az ember minél jobban be tudja érni a rendelkezésre álló lehetőségeivel. Persze próbálhatod a lehetőségeidet kiterjeszteni, de azon keseregni, ami kimarad, felesleges. Inkább okulni próbálj az esetleges hibás döntésekből, hogy máskor jobb döntéseket tudj hozni.

9.

"Egy nap csak 24 órából áll, az életed valamivel több, mint 2000 napból"

Tegyük fel, hogy elél vagy még 80 évig a kérdező.

Az minimum 30.000 Nap.

:)