Egyedülálló férfiak/nők, Ti mentek nyaralni?

Nem vagyok egyedülálló, de bátorkodom válaszolni, ugyanis akkor is sokat utaztam, amikor az voltam, ebből a szempontból semmit nem változtat a kapcsolatom ténye. Volt, hogy egyedül mentem (évente minimum egyszer pár napra - imádok egyedül utazni), volt, hogy 1-2 baráttal (aki épp ráért és akart jönni), évente egyszer pedig az egész baráti társasággal. Most, hogy férjnél vagyok is szoktam barátokkal utazni, ha úgy alakul, csak persze kevesebbet, úgy alakítom a szabadságaim, hogy a nagyobb része (kb kétharmad, általában kicsit több) a férjemmel való nyaralásra menjen, a többi az enyém/barátoké (nincs ebből konfliktus, ő is eljár például évente minimum egyszer olyan fesztiválra egy hétre, ami engem nem érdekel).

A "hogyan" nálam így néz ki: kinézek egy szimpatikus célt (évszaktól és pénztárcától függően) és egy körülbebüli időpontot, utánajárok a legolcsóbb repjegyeknek, szállásoknak és környékbeli látnivalóknak, aztán uccu neki, nem kell túlkomplikálni.. Amikor egyedül utazom vagy maximum 1 emberrel, sokszor Couchsurfingelek szállás helyett, így megvan a saját szabadidőm is és valamennyi társaság is akad, amikor a szállásadó épp ráer.

Gyakrabban mennék, de az ismerősöknek se ideje se pénze, pedig olcsóbb utakat nézek ki mindig.

Normális, azonos érdeklődési körű, rendes nőt meg nemigen lehet találni, mert mindegyik a férfivel szeretné kifizettetni az útját.

Meg mellé azt szajkózzák, hogy "biztosan csak azt akarja".

(Az "azt" itthon is meg lehet kapni, azért nem kell több száz km-t utazni.)

Azt el sem tudják képzelni, hogy valaki csak úgy -spontán- beül az autójába, és leugrik az Adriára egy kicsit lődörögni.

40-es/F

Sziasztok! valaki nem akar velem is elmenni? vagy esetleg ha csatlakozhatnék?

25 éves budapesti lány vagyok, rendszeresen jártam nyaralni külföldre a családommal vagy a volt párommal. Magam is utaztam már külföldre de az munka vagy iskola miatt volt. Szeretnék elmenni kimozdulni valahova, kicsit fáradtnak érzem magam testileg lelkileg és az év második fele elég húzós lesz. Gondolkoztam, hogy magam neki vágok, de őszintén szólva kicsit félek. Szívesen elmennék Albániába is magam 50kilós lányként, hát nem tudom.. úgy örülnék, ha betudnék valakihez csatlakozni, nem akarok én senkire sem ráakaszkodni, csak legalább meglenne bennem a tudat, hogy valaki szemmel tart stb..szal tudjátok.:) amúgy kedves igényes lány vagyok, nem volt még olyan személy akivel ne tudtam volna bármiről is beszélgetni. Ha más is van így szívesen fogadom az üzenetét. Július lenne az aktuális. köszönöm! üdv: Noémi