Hogyan lehet a barátainkat arra ösztönözni, hogy ne mi találjuk ki, hogy ök mit akarnak csinálni a nyaralás alatt?
Férjemnek a kollégája és családja párszor volt velünk az utobbi idöben nyaralni. Jó barátok vagyunk, nekik egyke gyerekük miatt örültek, hogy a mi két fiunkkal szuperül elvan a 3 gyerek... Mi is örültünk nekik, mert tényleg jó a kapcsolat.
DE csak is mi szervezünk mindent, mindig az van amit mi akarunk, ök még a kisújjukat sem mozdítják, hogy valamit csináljanak a nyaralás érdekébe.
Elöször mondtuk hova megyünk majd ök is foglaltak. Biztonság kedvéért elmondtam, hogy nem vagyunk össze növe, mi x dolgokat fogjuk csinálni. Erre: az nekik is szuper. Ok De a második nyaralás alatt volt, hogy eltévedtünk, vagy igazából nem is volt terv merre (egyik egynapos kiránduláson) és jött, hogy miért is nem tudjuk mit csinálunk. Mindenhol megkérdezik, hogy ez meg az micsoda, de igazából kb úgy kezelnek minket(föleg engem) mintha az idegenvezetöjük lennék.
Hotelen belül szuper minden, ott önállóak, és mindig megbeszéljük mikor találkozunk, vagy mit csinálunk, nem nönek ránk.
Idén szoltak, hogy ha nem baj jönnének velünk. Örültünk is, és közöltem, hogy hajrá nézzenek ki pár lehetöséget, és össze vetjük amiket mi találtunk. Erre semmi, közölték, hogy kerestek de semmit nem találtak. A végén mondtuk mi mit foglalunk és ök is oda foglaltak. Már lenyeltem.
DE erre minap megkérdezik, hogy mit is fogunk akkor a nyaralás alatt csinálni? Közöltem, hogy azt, hogy ök mit csinálnak azt nem tudom, de mi semmit. (nekünk ez üihenés lesz, a medence és a tenger között) Ami persze nem igaz, mert 2-3 kirándulás tuti lesz benne.
A baj, ha közlöm velük egyszerüen akkor sértödés lehet, és azt nem szeretném. Ha nem közlöm velük, akkor ök semmit nem fognak szervezni, kinézni.
Hogyan lehetne ezt normálisan megoldani, hogy legalább ötleteket hozzanak mit lehetne csinálni ott, és a legszebb az lenne, ha meg is szerveznék azt...
válasza:
válasza:Ha a saját tapasztalataimból indulok ki, akkor sehogy, vannak ilyen emberek. Nálunk már sokéves hagyomány a baráti körben, hogy minden évben elutazunk közösen 5-7 napra valahová Európán belül. Imádom a barátaimat, de lusta tróger állatok, ha erről van szó, ezt minden évben meg is mondom nekik. :D
Mivel nekem az utazás a fő hobbim és rengeteg benne a rutinom, valahogy megszokták, hogy mindent én nézek ki és én szervezek meg, a repjegyektől kezdve (most is, pedig most 5 külön országban élünk, de még így is én nézem ki nekik a legjobb csatlakozást), a szálláson keresztül a látnivalókig mindent. Általában küldök egy hosszú listát tennivalókról, szállásból is keresek pár szimpatikusat, aztán szavazással eldöntjük, mi legyen. De ha én nem nézek ki semmit, akkor ők se, idén is egyik nap reggelizés közben hatan néztek rám, hogy "akkor ma mit csinálunk"? Mondtam, hogy nem tudom, ők mit csinálnak, de azt tudom, hogy én mit fogok, látni kellett volna a pánikot :D Igazából panaszkodásnak hat, de belül élvezem a szervezés részét is a dolognak, szóval már letettem arról, hogy bármi változzon. Annyit teszek, hogy viszonylag sok üresjáratot hagyok a programban, hogy ha esetleg valaki helyben ki akar nézni valamit, legyen rá idő. Akkor zavarna a dolog, ha nem néznének ki semmit aztán meg panaszkodnának, hogy nem jó amit én szerveztem, de szerencsére eddig még nem volt ilyen.
Mily jó ezt hallani, hogy nem csak a mi barátaink ilyenek.
A probléma az is, hogy a gyerekük habár egyidös a mi fiainkkal, de iszonyat nyávogos és hisztis. Mi állandóan a gyerekekhez igazodunk, de az ö fiuk minden 10 percben elkezd valamin nyafogni, pisilni kell, éhes... és persze a szülök ugranak rá, aztán amikor látják, hogy mi már iszonyat idegesek kezdünk lenni, akkor elkezdik a gyereket hibáztatni, és ha a gyereknek tényleg baja van pl kakilnia kell, akkor meg üvöltenek vele, hogy Miért most. Ha a gyerek csak velünk jön(nagyon sokszor viszem csak a fiut magunkkal) akkor pont olyan mint az én fiaim, nem nyávogos és nem kell miatta 5 percenként megállni. Tavaly már azt is felajánlottam a nyaralás alatt, hogy ök menjenek kettesbe romatikázni, mi majd elvisszük egy egésznapos kirándulásra a fiukat, de inkább jöttek velünk.
válasza: válasza:Nekem a párom ilyen. :D Imád utazni, de már az ötleteléstől is tartózkodik, amikor jön a téma, hogy hova. Az a válasz, hogy oda, ahova szeretnék. Oké. Célpont megvan. Utána: "Lefoglaltad már a jegyeket? Találtál szállást? Átutaltad rá a pénzt? Visszaigazolták már? Miket fogunk csinálni? Hogyan lehet ott közlekedni?" Blabla. És ezt tolja kétnaponta.
Már a nézésemből tudja, hogy ez most olyan b***meg nézés, amikor vissza kell venni és fel kell ajánlani, hogy majd ő néz szállást. :D Vagy olyan nézés, amikor vissza kell venni és a hiszti helyett meg kell köszönni, hogy utána jártam és egyáltalán megszerveztem az egész nyaralást. :D
Van amikor bénán sülnek a dolgok, ezt aláírom, de ez benne van az egyéni szervezésbe és nem szép dolog azt hibáztatni ezért, aki magára vállalta az egészet (mert kénytelen volt, ha menni akar). A legnagyobb tanulság az volt neki, amikor egynapos programot szerveztem görög romok megtekintésére. 40 fokban kutyagoltunk egésznap a parlagon romok között, ő meg mondta a magáét végig. Ez egy béna ötlet volt ebben a formában, de én csak nevettem, hogy látod? Neked mindegy mikorra milyen programot szervezek... :D
Egyébként a családom is ilyen és a baráti társaság egy része is. Nem csak a foglalásokat várják el, mert képtelenek egyedül megoldani, de a program ötleteket is tőlem várják, pedig ugyanakkora meló nekik is utánanézni neten. Ezeknek az embereknek általában fogalmuk sincs mekkora energia befektetést igényel egy pl. két hetes külföldi utat egyénileg megszervezni és programokkal lefedni olyan mértékben, hogy azt is tudom honnan hova hogyan fogok tudni eljutni és mindez nagyjából mennyibe fog nekem kerülni. A legkényelmesebb beleülni a tutiba és én ezért nem is szívesen megyek egyébként már bizonyos társaságokkal.
Olyan páros is van a társaságunkban, akikkel egyszer mentünk és soha többé. Ők úgy gondolták, hogyha együtt mentünk, az azt jelenti, hogy mindennnnhova együtt kell mennünk és vérre menő vitákat szült, hogy ők ODA beakarnak menni és mi miért nem. Nem érették meg, hogy mi addig amoda elmegyünk, ahova ők nem szeretnének és nincs ezzel semmi gond. Aztán rájöttem, hogy vélhetően az lett volna a bajuk ezzel, hogy képtelenek lettek volna eljutni a célpontjukra és önállóan be is jutni. Én nem fogok tutujgatni senkit. A mi pénzünk, időnk, szabadságunk megy el az ilyen nyűglődésekkel, nem azért menjünk, hogy megpróbáljam értelmesen kezelni ezeket.
Ketten általában a párommal egyirányba megyünk, mindig ugyanazokat néznénk meg (miután elétettem a lehetőségeket :D), csak olyan jöjjön velünk, aki képes önálló életre, én nem kísérgetek senkit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!