Neki mertél már vágni a világnak pénz nélkül?

Hú, hát nekem biciklivel "halál" lenne. :D Sajnos kicsit sem vagyok ahhoz kondiban, hogy ilyenre vetemedjek, bár kétség kívül rendkívül csábítóan hangzik. Egyébként én úgy képzelem az egészet, hogy legalább másodmagammal vágok neki, összeszedünk egy kis pénzt vonatra, meg hogy legyen mit ennem 1-2 napig, és elindulunk. Engem főként Olaszország, Spanyolország és Franciaország vonz, úgyhogy ha egyszer rávenném magam, mindenképp arra indulnék. Csak valahogy nem tudom elképzelni az egészet, amolyan álomszerűen él csak bennem. Van még pár vizsgám, aztán itt a nyár, de egy kicsit sem várom, pedig imádom. Valahogy eddig sosem volt olyan tökéletes, mint amilyennek a tini magazinok anno bemutatták. Nézem a jobbnál jobb utazós filmeket is, és csak vágyakozom. A szakdolgozatommal kellene törődnöm kb egész nyáron, de úgy érzem, ha itthon fogok ülni és talááán tanulgatok valamit (mindig mindent uccsó pillanatra hagyok), akkor teljesen megfogok bolondulni. Az a legfőbb bajom, hogy aki most vagyok, az nem én vagyok. Régen tele voltam élettel, boldogsággal, sosem aggódtam amiatt, hogy mi lesz másnap vagy egy év múlva. Most viszont, néhány éve annyira rossz fordulatot vett körülöttem minden, és eddig bizakodtam és próbáltam kitartani, de már azt érzem, hogy összeroppanok és nem bírok tovább így élni. Be vagyok zárkózva, nem járok sehova, minden napomat úgy élem meg, hogy elmegyek dolgozni, alig várom, hogy itthon lehessek, bebújok az ágyba és várom az estét, hogy végre aludhassak. Ennyiből áll jelenleg az életem és napról napra gyengébbnek érzem magam, sokat sírok, nem vágyok társaságra, és anyukámmal is állandóan veszekszek. Egyszóval kezdek belefáradni, és ami mér rosszabb, beletörődni, hogy ez jutott nekem és hiába várom a csodát, nem jön. Bármit próbáltam eddig tenni, vagy nem működött, vagy csak egy darabig. Át akarom törni a saját magam által épített falat és egy teljesen új életet akarok élni. Tudom, hogy azért ez nem így megy, éppen ezért talán az is elég lenne, ha csak pár hónapig kiszabadulnék a barlangomból és idegen emberek között fedezhetném fel, hogy ki is vagyok valójában. Lehet, hogy kicsit kusza amit írok, de ez van az egész fejemben, össze-visszaság és nem találom a kiutat.

minimális pénzzel szeretnék én is elindulni, annyival, hogy ha megtetszik valami kis souvenir vagy nagyon csábít egy étterem, akkor ne kelljen csak a nyálamat csorgatnom, esetleg ha bármi baj van, haza tudjak jönni. egy olyan volumenü nyaraláson, amilyet én tervezek, simán eltudnék szórni akár ezer eurót is, de ennyit összeszedni sem tudnék, így hát beérem tényleg valami minimális összeggel. aztán ha esetleg adódik rá lehetőség és megismerek kedves embereket utazás közben, olyanokat, akik tudnak nekem néhány napra munkát adni valami csekély összegért, akkor máris megvan pár napra a kajapénz. így szeretnék "elevickélni" városról városra. elég lehetetlennek hangzik, de én abban nem hiszek. :)

Én is hasonlóképp képzelem el a túrát, csak azért az is bennem van, hogy mi van, ha ez csak az én illúzióm, hogy ilyen egyszerűen véghez lehet vinni? De amit most leírtál, azt mutatja, hogy nem lehetetlen, ez ad egy kis löketet, köszönöm. :)