Hogyan tudtak régen kidiszidálni az emberek Amerikába meg Kanadába? Egyáltalán pontosan mi a diszidálás?

A disszidálás azt jelentette hogy valaki szökik nyugatra. Teljesen más volt akkor a világ, a vasfüggöny mögül jövőket befogadták. Itt van a mostani kanadai kritérium:

Convention refugees are people who are outside their home country or the country where they normally live, and who are unwilling to return because of a well-founded fear of persecution based on:

race;

religion;

political opinion;

nationality; or

membership in a particular social group, such as women or people of a particular sexual orientation.

Hát, a jól megalapozott félelem a politikai vélemény miatti elítélésre elég szépen megáll...

Régen úgy disszidálhatott az ember, hogy turistaként vagy munkaügyben kiment külföldre (az egyszerűség kedvéért nyugatnak mondták), és "elfelejtett visszajönni".

Nem volt muszáj Amerikába vagy Kanadába menni egyenesen, elég volt Bécsig kijutni. Onnan aztán oda mehettél, ahova a pénzed engedte, vagy ahol rokonaid voltak.

Amikor Magyarországon szocializmus volt, ez nem így ment. Akkor, ha kint akartál maradni, pl. politikai menekültként, az illető állam - némi tájékozódás és vizsgálat után - megadta a kintmaradás lehetőségét, ideiglenes papírokat, és sokszor segélyt is adott. Pár év múlva állampolgárságot is.

A hidegháború alatt (nyilván hallottál már erről), minden szocialista államból jövő, és ott letelepedni kívánó személy egy-egy győzelem volt a nyugat számára.

Az 1956.-os menekültek oda mentek, ahova akartak, nagy szimpátiával és sok-sok segítséggel, tanulási és anyagi előnnyel kezdték az új életet. Akkoriban a munkalehetőség is több volt. Ez a szimpátia még sokáig megmaradt, kb. a '80-as évekig könnyű volt a kitelepedés.