Turistaként mennyire fogadják szívesen a magyarokat Szlovákiában?

Az átlag szlováknak a világon semmi baja nincsen a magyarokkal, pláne nem a turistákkal. Évente többször utaztam oda , amikor lehetett és a határtól távolabbi részeken, ahol már inkább csak tévében látnak magyarokat, sem volt semmi problémám.

Persze nem lenne teljes a sztori , ha nem vázolnám fel a következő két mélyszlovák figurát, akikbe belefutottam: a csendes állomási restiben valahol a Garam felső folyásánál beszélgetünk magyarul, mire 10 perc után a szomszéd asztalnál alvó torzonborz figura felemeli a fejét, kis híján ledől a székről, elmondja söritta hangon a meciari kötelező "na Slovensku po slovensky"-t, majd visszarogyott és mély álomba szenderült. Vagy ott a komáromi részeg cigány, aki télvíz idején félmeztelenül dülöngélve dörmögte a bajsza alatt, hogy "madari, mènjéték á picsábà". De kihagyhatatlan a pozsonyi akciónyugdíjas néni, aki a billás szatyorból felnézve mondta el a fenti meciari üdvözletet, mire angolul reagáló magyar cimborám "I'm sorry, but..." felvetésére határozottan rávágta, hogy "nie sorry!" majd odébbvánszorgott.

Negatív tapasztalatom csak régről van, akkor is nézetem szerint csak politika kényszerítette rájuk.

De ha ellenszenvet is tapasztalnál:

Van egy nép, amelynek soha nem volt önálló országa egészen a múlt századig. Ha olyan dolgokat hallanak, amely szerint az magyar föld, nekünk járna vissza stb., akkor részükről jogos nem?

Meg olyant tanítottak nekik (vagy még ma is), hogy a királyság alatt a magyarok voltak az urak, a szlovák csak szolga lehetett, hát ez sem afelé orientálja őket, hogy a keblükre öleljenek.

De mondom, ehhez hergelni kell őket.

Saját politikusaik is megteszik gyakran, de Nagy-Magyarországos matrica, Árpád-sávos zászló, Trianon hangos felemlegetése az egyes emberektől sem a mosolyra késztető valami.

Nem tapasztaltam eddig se külön kitüntetett kedvességet, se bunkózást se azért, mert magyarként jártam ott.

Ugyanolyan átlagemberek élnek ott is, mint máshol.

9-es Érdekes lehet, amikor bemegy valaki a kocsmába, és kér egy korsó kecskét. :-)

Szerintem az is sokat számít, hogy az egyes emberek miből élnek, és mennyire sűrűn találkoznak magyarokkal.

A turistákhoz szokottaknak üzleti érdeke is a kedvesség. Abból élnek, és nem abból, mennyire utálatos egy náció.

Két éve rendkívüli élményben volt részem. A magyaron kívül jószerivel egy kukkot sem beszélek semmiféle nyelven. Nem vagyok rá büszke, de ez van.

A lényeg: lerobbant az autóm, ugyanakkor a telefonom is. És ügye azt még elnyökögöm, hogy foglaltam egy kétágyas szobát, vagy hozzon nekem egy sertéssültet, hasonlók.

De hogy szervizt felhívjak, hol vagyok, mi a bajom stb., reménytelen volt.

A panziós maximálisan mindenben segítségemre volt. Használhattam a telefonját, ő telefonált helyettem, tolmácsot kerített.

Elvitt a javítóműhelybe stb.

Lehet, a pokolba kívánt magában, de ebből semmi nem érződött.