Svédországban magyarként valóban lehetetlen svéd barátokat (vagy legalább svéd ismerősöket) szerezni? Az alábbi hozzászólás - ennyire - igaz lenne?

Nem, nem igaz. Az ilyet jellemzően olyanok állítanak akik emberileg teljesen nullák, primitívek, tanulatlanok és bunkók. Gondolom az illető valami 8 általánost végzett proli lehet aki kiment Svédországba valami hűtőházba 14 órázni az ottani minimálbérért, mert Magyarországon sem alkalmazná senki aztán olyan síkhülye és bunkó hogy köpköd az utcán, a nyelvet nem beszéli és egyébként sem keresné senki a társaságát aztán a saját nyomorát kivetíti az egyéb migránsokra, hogy "hee biztos azé nem állnak velem szoba mert Mohamed meg Juszuf bevándorlók..."

Én kint éltem 6 hónapot, mert légkörkutató vagyok PhD végzettséggel és kiküldetésen voltam egy obszervatóriumban valamint az egyetemen és azt tudom mondani, hogy teljesen elfogadó nép az értelmes réteggel kapcsolatban. Teljesen egyszerűen találtam barátokat és ismerősöket, a mai napig tartom a kapcsolatot velük. Hozzáteszem, hogy még egy néger orvos barátom is lett Afrikából akinek szintén nem okozott gondot a svédekkel jó viszonyt kialakítani.

Jellemzően nem a nemzetiségeden múlik az, hogy találsz-e ismerősöket egy országban, hanem sokkal inkább a saját egyéniségeden.

Ez az eset nem a puding próbája. Ez emberismeret kérdése. Rengeteg magyar ember van, aki itt, Magyarországon képtelen barátokat szerezni. És persze másutt még kevésbé. Rengeteg magyar ember van, aki bárhol a világon képes lenne barátokra szert tenni, ha elég soká ott lenne (mert egy nap alatt azért ritkaság -ennyi idő alatt legfeljebb "kellemes volt a társasága").

Ezután sorra veheted a föld népeit és ugyanezt mondhatod el róluk. Vannak eltérések sok ok folytán, de a lehetetlen kizárólag bizonyos emberek esetén igaz, és ez a bizonyos semmiképpen nem az, milyen nemzethez tartozol.

Egy országban nagyon sok ember él, nagyon sok féle élethelyzetben, családi és társadalmi körülményekkel, intelligencia szinttel, műveltségi háttérrel és egyéb tényezővel. Mindezek összességétől függ, hogy ki hogyan reagál különféle helyzetekre, hogyan kezel különféle interakciókat.

Viszont az iskolás korból kinőve egyre nehezebbé válik az ismerkedés, barátokat szerezni. Általában az iskola, munkahely, sport, egyházi, vagy egyéb társasági tevékenységek jobban összekovácsolják az embereket, közösséget kovácsolnak az ismeretlen emberekből. Ha nincs ilyen közösség képező erő, akkor nem nagyon alakul ki a barátság. Sok esetben, ha a közösség alapját jelentő formális keretek megszűnnek (vége az iskolának, munkahelyet vált valaki, nem jár már sportolni, nyelviskolába, egyház közösségbe), akkor jó eséllyel a baráti kötelékek is meglazulnak. Legalábbis ilyenkor jóval többet kell érte tenni (hívogatni a többieket, közös programokat szervezni), hogy ezek után is fenn tudjanak maradni a régi kötelékek.

Amikor az embereknek párjuk, saját családjuk lesz, akkor pláne eltolódnak a hangsúlyok és a barátok egyre kevésbé vannak fókuszban, mert a család jóval több időt és energiát igényel. Különösen szembeötlő tud ez lenni azoknak, akiknek még nincs családjuk és nem nagyon értik, miért lazulnak fel a korábban aktívabb baráti kapcsolatok.

Egy idegen országban az eltérő szokások, eltérő kulturális háttér, nyelvi különbségek mind képesek megnehezíteni az ismerkedést. Népszerű közfelfogás, hogy az északibb országok hajlamosabbak hűvösebben, távolságtartóbban, zárkózottabban viszonyulni egymáshoz és az idegenekhez is. Ezzel szemben délebbre inkább jellemző a közvetlenség, nyitottság, barátságosság.

Ettől még kivételek akadnak mindenhol és még a nagyon más emberekhez is sikerülhet utat találni és megnyitni őket, csak nehezebb lehet, mint másokkal.

Egyik sem leküzdhetetlen akadály, csak nem árt velük tisztában lenni és a körülményeknek megfelelően kezelni. Panaszkodás helyett megoldásokat keresni, hogy sikerüljön és nem szabad feladni.