Milyen magyarként külföldinek lenni Németországban? Hogy viszonyulnak hozzátok a németek a mindennapokban?

Aki nem tud normálisan, kutúremberként viselkedni vagy nem tud németöl, azt nem igazán fogadják el. Aki viszont nem "magyaros" magatartást mutat, illetve rendesen beszéli a nyelvet, azzal semmi bajuk.

A németeknek nem a "külföldiekkel" szemben van fenntartásuk, hanem azokkal, akik csak élösködni jönnek ide.

Én 12 éves voltam, mikor Frankfurt (a.M.) mellé költöztünk. Akkor még nem tudtam németül, de kb. 1,5 év alatt majdnem anyanyelvi szinten megtanultam. Viszont nagyon nem fogadtak be, rosszul éreztem magam ott. Hiába volt minden szép és jó és modern, sokkal fejlettebb, mint Magyarország, a társasági élettel nagy gondjaim voltak. 15 évesen ismét elköltöztünk, maradtunk Frankfurt közelében, de mégis teljesen más város, új iskola.. Egy fokkal már jobb volt, beszéltem a nyelvet, voltak barátaim, de mégis kirekesztve éreztem magam. Pedig kulturáltan viselkedtem mindig, nem hiszem, hogy ezzel lett volna problémájuk. Sok török volt ott, leginkább velük voltam jóban, ők hajlandóak voltak nyitni felém. Szóval annyira rossz nem volt, de olyan hű de jónak sem mondanám. Majd 17 évesen megint elköltöztünk, ezúttal Bajorországba, Regensburg környékére. Féltem egyébként, mert korábban a fentebb élő németek sokat szidták a bajorokat. Nem mindenki, de sokuk nem kedvelte őket. meg egyébként sem voltak annyira jó tapasztalataim Németországgal. De aztán ott megváltozott a véleményem. Nagyon kedves volt mindenki, segítőkész, azonnal befogadtak, rengeteg barátom lett, egy kicsit sem éreztem másnak magam, és ők sem. Imádtam ott élni. 2 év után hazaköltöztünk Magyarországra, de nem sokat voltam ott, annyira elszoktam tőle, nem éreztem jól magam, igazából hozzászoktam a jobb élethez. Na meg annyira megszerettem Kelheimot, ahol laktunk, hogy fogtam magam és visszaköltöztem, ezúttal a szüleim nélkül. Cseppet sem bántam meg. A párommal együtt élek, nagyon szeretek itt lenni, nagyon szeretem az itteni embereket, a várost, gyönyörű, hamar találtam munkát is, amit szeretek, és még jól is fizet, szeretném, ha majd egyszer a gyerekeim is itt nőnének fel.

Szóval az én tapasztalataim szerint nem mindegy, hogy Németországnak melyik területéről van szó. Persze mindenhol vannak ilyenek is, olyanok is..

"Aki nem tud normálisan, kutúremberként viselkedni vagy nem tud németöl, azt nem igazán fogadják el. Aki viszont nem "magyaros" magatartást mutat, illetve rendesen beszéli a nyelvet, azzal semmi bajuk."

Érdekes ezt hallani, hisz a németek köztudottan bunkón viselkednek más országokban járva. Simán szemetelnek, átkiabálnak egymásnak az asztalok felett, repülőn.

Bezzeg otthon, mint a kisangyalok!!!

na akkor egy másfajta vélemény is!

helyszín berlin, éjszakai szórakozóhelyek.

több lánnyal is beszéltem, persze egyből az akcentus szóba jött, honnan való vagy?

magyar vagyok!

Gondoltam.jön a válasz, tudod mindenki óva int minket a magyaroktól, bocs , de nem akarok veled beszélgetni, szia.

Nos ez majdnem minden esetben lejátszódik!

kb ilyen hírünk van kinn!