Azok, akik fiatalon nagyon hajtottatok, hogy anyagi jólétet teremtsetek, mikor döntöttetek úgy, hogy lassítotok a tempón és egy kicsit lazítotok a pénzügyi fegyelmeteken?

Én ezt pont fordítva látom, nem viszem túlzásba a pénzügyi fegyelmet, nem vonok meg magamtól szinte semmit (van lakásom, új autóm, gyerekeim, járunk nyaralni). Inkább azzal nem akarok (nem is tudok) leállni, hogy egyre több, jobb legyek, egyre többet keressek. 32 vagyok, most készülök elkezdeni egy újabb diplomát (BsC). Minden évre van egy kitűzött célom, amiért dolgozom, ez a diploma most hosszabb táv, de ezzel is pontosan tudom, hogy mihez fogok kezdeni. Hogy ezen a téren mikor dőlök hátra, azt nem tudom.

44 évesen jutottam el erre a pontra, amit leírtál.

Soha nem fogok úgy dönteni. Csinálom míg bírom. Minél nagyobb a vagyon, annál több kapu nyílik meg.

Szerintem nem lehet teljesen elégetni magad. Én igyekszem 110%-ot adni a munkában, de a magánéletem is szent

#2-es vagyok. 44 évesen jutottam el oda, hogy fölöslegesnek érzem a rengeteg munkát, ha nincs időm elkölteni a megkeresett pénzt. Így váltottam: vettem új autót szalonból (amire korábban azt mondtam, hogy soha),a meglévőt sem adtam el, csak az megmaradt "melós" autónak. A régi autóm, hogy ne az utcán parkoljam (az új a teremgarázsban pihen), vettem nem messze egy másik garázst. Szükség van ezekre? Nincs! Ezek úgymond luxuskiadások lettek. Többet költök magamra, kikapcsolódásra, nem érdekel, ha valami extra kiadás jön, nem számít. Szeretem a munkámat, amit csinálok, de visszább vettem a tempóból, lazábban kezelem a problémákat. Elég volt az állandó hajtásból, megfelelési kényszerből. Tudom, hogy sokan nem állnak így, hálás vagyok a sorsnak, hogy itt tartok jelenleg.

30 éves koromra el is jutottam odáig, hogy van saját ingatlanom, kényelmes megtakarításom, nem akarok kertes házat Budán, szóval annyi a cél, hogy 500k felett maradjon a nettóm, minél kevesebb munkával. Jelenleg ez heti 4x7 óra, remélem pár éven belül heti 20-ra sikerült csökkenteni.