Ki a legfőbb felelős a hajléktalanok/mélyszegénységben élők helyzetével kapcsolatban?

10-es! Igen. Antal József is ilyesmit vizionált. Mint Horthy alatt.

Egy szűk réteg elvadászgat, kaszinózgat, urizál. A többi meg dögöljön meg. Ja nem, mégsem. Akkor mi lesz a cselédséggel?!

Szerintem az árvaellátó rendszer állapota tehet róla.

Ha az a rendszer úgy működne, hogy érdemes lenne elvenni a gyerekeket a szülőktől, ha látszik, hogy nem tudjâk normálisan felnevelni, akkor 2-3 generáció alatt megszűnne a probléma. (Mert igen, van, aki kihasználja, hogy kap támogatást a gyerekekre és nincs igénye melegvízre, vagy könnyebben elmegy koldulni, mint dolgozni, mert a munka nehéznek tűnik neki és nem érzi magát jobban megbecsülve, ha kb. ugyanannyiért dolgozik. De ez elég nagy részben nevelés kérdése).

Mondhatnánk a szülőket, a szegényeket hogy ők tehetnek róla, de az az igazság, hogy olyan, mintha a sajât szüleinket vagy magunkat okolnánk azért, mert nem tudunk programozni/gépírni. Ami részben igaz, de őszintén ki gondolta volna, hogy szükség lesz ezekre felnőttként (mondjuk a jelenlegi 30/40 éves generáció fölött, kínában már az 5 éveseknek pythont tanítanak oviban), vagy kinek volt annyi pénze, hogy kifizesse a magántanárokat?

És azokkal, akik beleragadnak a szegénységbe kb. ez történik. Nem gondolják, hogy olyan fontos a matek. Az osztálytársakhoz, szülőkhöz képest nem tudnak sokkal kevesebbet, amúgy sem lesz rá szükség. Nem gondolják, hogy fontos az angol, az irodalom stb. Talán nem is az, mert hat éves korukra sokuk annyira le van maradva a fejlődésben, hogy "minden hiába".

A tanárok esetén meg őszintén 170 ezer forintért az elismerendő, hogy valaki órát tart ilyen helyen, nem elvárható, hogy sokkal többet tegyen.

Szóval szerintem a kormány/választók/ellátórendszer hibâja. Szerintem odáig kéne eljutni, hogy mindenkinek saját döntése, hogy egyetemre megy-e vagy szakközépbe, okj-re, főiskolába, és ne a családi helyzete határozza ezt meg, de persze ettől még svédország is nagyon messze van.

Nagyon könnyű mindig hibáztatni valamilyen intézményt, az államot, vagy a többi embert.

Valójában a mélyszegénységben élő, vagy hajléktalan emberek nagyrészt tanulatlanok, alacsony IQ-val rendelkeznek, és legtöbbször valamilyen függésben is élnek alkohollal, dohányzással, herbállal...

Csináltak egy kísérletet régebben, amiben azt vizsgálták, milyen mértékben számít a kompetencia, és a személyes adottságok a várositúlélésben.

Olyan embereket tettek ki az utcára minden pénz és eszköz nélkül akik egyébként sikeresek az életben.

Ezek az emberek feltalálták magukat, és megoldották az életüket, néhány napon belül kipipálták a maslow piramis alját...

Nem azért, mert tudták a receptet, hanem azért mert tudtak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.

Ez a képesség hiányzik azokból aki mélyszegénységben vagy hajléktalanságban tengődnek.

#13 Ez igaz, de azért hiányzik belőlük, mert gyerekként nem volt lehetőségük ezt megtanulni.

Ez majdnem olyan, minthogy, amikor egy kutya neveletlen, az kinek a hibája? A kutya a hibás vagy a gazda?

Tulajdonképpen itt is ez van, azt gondoljuk, hogy egy mélyszegénységben élőnek reális esélye van kitörni (mielőtt teljesen lecsúszik) és elszalasztja ezt a lehetőséget, vagy azt mondjuk, hogy nem valószínű, hogy ki tud törni és igaziból, ha te lettél volna az ő helyében, azokkal a szülőkkel, iskolával, lehetőségekkel, akkor te is ott lennél, ahol ő van.

Akkor kérdezhetjük, hogy kinek a hibája, a mélyszegénységben lévőé vagy a rendszeré?

Jönnek a süket dumák, hogy aki akar az tud dolgozni.

Nem vagyok mélyszegény, csak a napi megélhetéshez elég csak a pénzem. Azt is megfontolva. Nem ez a mondandóm lényege.

Budapesten élek. Iskolázott vagyok. Többféle képesítésem is van, bőséges szakmai tapasztalattal. Egykori kollégáim közül elsőként kezdtem számítógépes munkaeszközökkel ismerkedni.

Amikor úgy döntöttem, váltok, több, mint egy év keresés után találtam egy rossz céget. De nem voltam kényszerpályán, volt munkám.

Szakmán belül volt ez, nem arról volt szó, hogy nincs gyakorlatom.

32 évesen több helyen azt kaptam, hogy öreg vagyok.

Húsz évvel később másfél évig nem kaptam munkát. Harmincnál több helyre adtam be pályázatot, mindig szakterületen beül. Semmi. Elkezdtem nyitni, mindegy mi, csak becsülettel el tudjam végezni a munkát. Sehova nem vettek fel. Olyan helyre sem, ahol a betanított munka annyira bonyolult, hogy megfogsz egy alkatrészt, belenyomod a másikba. betanulási idő 5 perc? Biorobot vagy.

Aztán lett munka. Két évig. Újabb egy év kínlódás jött.

Most van munkám, gyenge fizetéssel.

De pl. több rokonom külföldön dolgozik, mert a szakmájában itt nem tud megélni. Két gyerekkel együtt csak tengődtek.

Már írtam, hogy aki szegénységbe született, milyen kitörési lehetősége van?

A cigányok is. Zenész családból származó fiatal nő. Szép a hangja. Sokat tett azért, hogy jól is nézzen ki. Vannak olyanok, akik értékelik. De sokaknak akkor is csak a egy cigány prosti lenne, ha feltalálja a rák ellenszerét. Azt is visszalökjük az árokba, aki ki akar mászni.

Ha van a jelentkezők között egy elegánsan öltözött roma mérnök, egy topis, züllött kinézetű fehér bőrű, tíz főnökből kilenc az utóbbit venné fel.

A szocialista időkben mindenkinek lehetett munkahelye. Nagyon sok roma melózott is. Nem kémiai laborokban tolongtak, de a szükséges, alja munkát elvégezték. Valakinek utat is kell építeni, meg házakat stb.

Manapság sok a munkanélküli, köztük sok a roma. Kétségtelen, vannak akiken akkor sem lehet segíteni, ha belepusztulsz, mert nem akarja.

De roma vagy sem, régen elég volt a becsület és a szorgalom.

Ma mindenkinek versenyeznie kell a másikkal. Még helyettes takarítónak sem vesznek csak úgy fel.

Még jól tanuló, egyébként talpra esett emberek között is sok van olyan, aki nem alkalmas rá. Mindent bevet az eredményességéért, de mindig elbukik. A másik jobban el tudja adni magát.

Azért a szoci rendszert ne sírjuk vissza, szerintem még az unokáink is életük végéig nyögik a nagy kényelem árát. Amikor anyósom azt mondja, hogy "bezzeg az milyen jó idő volt még, 12-en voltak 1 feladatra, most meg 1 ember van 12 feladatra". Az szerintem sok mindent elmond. De azt is gyakran elmesélte, hogy tök oké volt 8 helyett 11-re beérni, mert lekéste a buszt miután a gyereket az oviba vitte, a kutya nem foglalkozott vele, dolgozott addig helyette a másik 11. Ez lenne a jó rendszer? Nem mondom hogy most a jó, de azért ez igencsak túlzó nemde?

A munkámból kifolyólag sok romával dolgozom együtt. Egy értelmesebb összefog egy brigádot és megcsinálják pl. az olyan kubikus melókat, amiket egy építkezésen már senki nem vállal el. Sitt takarítás, cipekedés, anyagmozgatás, takarítás, akár vasszerelés, stb. Eljönnek Borsodból Budapestre sokszor NAPI, azaz NAPI ingázással azért, mert itt legalább kapnak fizetést. Ezt persze elköltik két nap alatt, mert kellett a gyereknek kinder tojásra, de becsülöm őket, mert nem csak otthon ülve siránkoznak és talán a gyerekek sem olyan mértékben nőnek ebbe már bele!

Én ketté választanám a témát. Az ember maga felelős a sorsáért, hiszen ha én nem akarok kitörni abból, amiben vagyok, akkor más miért akarna kirángatni? Ha nekem tetszik ez az élet, akkor nem szülök 6 gyereket, akiknek ugyanezt fogom átadni.

Ugyanakkor valahol a kormány is felelős, mert azt nem tartom normálisnak, hogy hagyunk lesüllyedni egy családot, ahol gyerekek élnek és két dolgozó felnőtt emberrel normális életük volt mondjuk a családfő haláláig és esetleg a másik fél betegségéig. Az ilyeneknél gáznak tartom azt, hogy nincs komolyabb védőháló a rendszerben legalább egy időre.

Aztán ott a születés szabályozás kérdése. A lényeg, hogy minél több gyerek legyen, de szerintem nem mindegy, hogy hol. Normális közegben erősítsük, mély szegénységben igyekezzünk csökkenteni a születés számot. Pont azért, mert a mély szegény rétegek olyan IQ-val rendelkeznek, hogy az ő leszármazottaik sem lesznek jobbak sosem. És ha 2 szülő után 6 kicsi Rikárdó születik minden esetben, ráadásul az anya 14 éves korától már, akkor előbb utóbb hatalmas gondok lesznek ebben az országban.

Én egy 32m2-es panelből jövök, és lám, vittem valamire.

Nem azért mert a szülő támogatott. Azért, mert a jég hátán is meg tudok élni.

Ennyi.

Aki erre nem képes annak hiába apa vagyona, azt is hamar el fogja tapsolni...

#18 Hát nem tudom. Én fizetős suliba jártam, van olyan ismerősöm, aki annyit drogozott, hogy kibukott a suliból (és ez nagy szó, mert első gimiben volt srác, akinek a háztartásbeli anyukája bejárt jegyzetelni, hogy átmenjen). Most talán burkoló, és havi több száz milliót visz haza, mert egy másik NER szülős osztálytársam szállítja neki a megbízásokat.

Egy másik osztálytársam, szintén túl sokat drogozott és teljesen megbutult. Diplomája valahogy úgy van, hogy más ment be helyette vizsgázni néha. Most a szülei cégénél "dolgozik" és várja, hogy az apukája nyugdíjazza magát és ő âtvegye a több tucat munkavállalóval rendelkező cégüket.

Egy másik osztálytársam még életében nem dolgozott 30 évesen. Arra vár, hogy beházasodjon a megfelelő férfihoz, aki el fogja tartani. Ha mégsem jön össze, akkor megél majd a szülei 5-6 ingatlanából és néhány cégéből.

Biztos te felküszdötted magad, de vajon, ha az alábbi családi hátterek bármelyikéből indultál volna, akkor hol lennél?

Éa hol lennél, ha egéaz gyerekkorodban azt hallgattad volna, hogy minek tanulni, meg hülye vagy hozzá?

Lehet, hogy sokat kellett küzdened, de legalább tudtad, hogy mi a cél, hogyan tudsz kitörni és felteszem, hogy nem valamelyik világ végi faluban laktatok. Gobdolj bele abba, ha nem is tudtad volna mi a cél, mennyivel nehezebb helyzetben lettél volna.

Mindig van nehezebb és könnyebb helyzet.

A lényeg, hogy rajtad múlik, meg tudod-e csinálni.

Ehhez még az kell, hogy legyenek kepessegeid, és célod. Ha ezek nincsenek akkor hiába minden.

Szóval ez nagyobb részt a személyen múlik, nem a környezetén.