A mai fiataloknak már soha nem lesz saját, önerőből vett ingatlanjuk?

11 elhet hogy te ezt latod, de akinek van tapasztalata az teljesen mast mond...

E kb 5 ev tapasztalatnal ertem el a br 1.5 milliot tesztmerokkent budapesten... Akkor gondolhatod hogy a programozok mennyit keresnek... Contractorkent meg a hatar a csillagos eg. Persze a buta proliknak ez nem tetszik, de ez a valosag...

Jézusom de jókat nevettem..

A “buta prolik” szóhasználattal élők keresnek 1,5m bruttót nyilván. Ezen az oldalon bárki bármit mondhat kérdező, el ne hidd ezeket. Minden második ilyen kérdés alatt azt írják, hogy “tanulj” meg hogy “1 millió alatt meg sem állok”, kva érdekes számomra akkor, hogy miből számolják ki az itthoni átlagkeresetet, ha ennyien ilyen jól élnek.. Az emberek sokszor hazudnak a bérükről, aztán kiderül, hogy azért tart ott ahol huszonévesen, mert akkora a családi tőke, hogy apu anyu kifizeti a pecó min. 1/3 részét. (: ezt tapasztalom magam körül, nagyon átlátszó. 40 éves kora előtt itthon nagyon kis réteg, aki valóban(!) önerőből tud megvásárolni (nincs szó öröklésről) ingatlant, ez manapság luxus kategória.

Zárójelben megsúgnám a felső értelmiségnek (ha már buta prolizunk), hogy nem attól okosabb valaki, hogy jól fizető helyen dolgozik. Valag nagy szerencse is kell, jókor kell legyél jó helyen. Ugyanaz a pozíció teljesen más bérsávokkal van jelen a különböző cégeknél. Illetve eleve miből gondoljátok, hogy a kérdező mekiben sütögeti a krumplit? Komolyan ennyire hogyan lehet pár ember eltévedve az itthon kialakult ingatlanpiaci helyzettel kapcsolatban? Ehhez sok okos, “diplomás” ember fővárosi fizetése sem elég! Nem hogy a mekisé. És ezt úgy mondom, hogy vidékről jöttem fel a fővárosba, “diplomás állásom” van ha már ez ennyire számít (kvára nem, egy jókezű maszek szakmunkás szarrá tudja keresni magát, pedig biztos ő is proli) és párom is van, szintén egy jónak mondható fizetéssel. Nem ennyire egyszerű ez. Én még olyat nem láttam, hogy valaki fiatalon saját magának megoldott kérót.

Van olyan kollégám, akinek 2015-ben vettek a szülei Budapesten lakást, szerencséjére nem kell albit fizetnie. Vállalkozik a munka mellett, így valóban nagyon jól keres. Még ő is belátta, hogy egyelőre nem tehetné meg, hogy vegyen sajátot, majd csak ha kiadják a meglévő lakást.

Nem azt mondom, hogy nincs ilyen. Azt mondom, hogy ennyi embernek nem adatik ez meg, amit itt látni, sok a kamu és azoknak se kéne úgy viselkedni, mintha ez nyilvánvaló kéne legyen, mondom ezt úgy, hogy tanultam, rengeteget áldoztam, én mai napig kimelózom a lelkemet, nem a mekiben sütöm a bureszt.

"kva érdekes számomra akkor, hogy miből számolják ki az itthoni átlagkeresetet, ha ennyien ilyen jól élnek"

Mit gondolsz, milyen szinten befolyasolja az uzlet es penzugyek kategoriaban valaszolgato mondjuk egy tucat (fokent IT-ban dolgozo) ember keresete a masik kozel 5 millio foglalkoztatottet?

Én még a szocban nőttem fel, tehát van tapasztalatom mindkét oldalról.

Annak idején sem volt könnyebb lakáshoz jutni. Ha éppen a bérlakásra várók lista végén voltál, akkor szinte lehetetlen volt. Egyedülállóként meg nem is kellett gondolkodni rajta, mert mindig a gyerekeseket toltál előre, no meg a csókosokat. A bérlakás ráadásul nem a sajátod volt.

Tehát én is úgy indultam az életnek, hogy a büdös életben nem fogom tudni elhagyni a szülői házat.

Azt látom, hogy ez most is így van. Semmi nem változott...

Volt (van) olyan rendelet, miszerint a munkáltató támogathatta a dolgozói első lakáshoz jutását. Mázlim volt, osztogatós kedvében volt a munkáltató. Kaptam kamatmentes munkáltatói kölcsönt, cserébe robotolnom kellett még ott pár évig. Megtettem.

A gyerekemnél esélyt sem látok rá, hogy egyedül bármikor önállóan ingatlanhoz jusson. Vagy nősülnie kell hozzá és tenyészcsődörként teljesítenie, vagy kifognia egy butuska, de gazdag nőt, vagy egyébként eladnia a lelkét egy banknak vagy 150 évre.

Engem egyik sem vonz, annak idején sem vonzott. Megoldottam helyette, a lakhatása évek óta biztosítva van egy saját ingatlan által, amiben jelenleg más lakik, nem ő, amíg felnőtt nem lesz és nem látom rajta, hogy képes felelősségteljesen élni önállóan az életét.

Tehát nála a szülő oldotta meg a lakhatását, mert másképp neki sem ment volna.

Sajnálom azokat, akiknek nincsen hátszele ilyen szempontból.

15-ös tök jól megmondta, hasonlókat akartam írni.

Aki nem hiszi el, hogy egy informatikus 1,5 milla nettót keres, az rögtön buta proli.

Nekem az a véleményem, hogyha valaki ilyen fizetést kap, akkor vezető pozícióban kell dolgoznia, amihez az is kell, hogy normálisan tudjon emberekkel kommunikálni. Akik itt kommentelgetnek, és habzik a szájuk, hogy ők milyen jól keresnek, na, ők élnek otthon anyuval minimálbérért. Ilyen stílussal normális munkáltató nem alkalmaz embereket.

Én és a párom is kb. fél milliót viszünk haza egy hónapban. Ez azért egy elég magas fizetésnek számít szerintem, főleg itt vidéken. Nyilván ehhez sokat kellett küzdenünk, nem tizenévesen értünk el ideáig sem, egyikünknek sem volt semmiféle segítsége az életben. Most 25 és 30 évesek vagyunk. Lassan szeretnénk gyereket.. de előbb családi házat szeretnénk, mert mindkettőnk életcélja, hogy ott nevelhesssük fel a gyerekeinket, viszonylag jobb körülmények között, ne a mostani 40 m2-es lakásunkban.

Na most tehát ketten együtt 1 milliót keresünk havonta. Viszont kb. fél millió ebből a havi megélhetés mindenestül (kaja, rezsi, kozmetikumok, benzin és egyéb alapok). Tehát marad 500.000 egy hónapban, amit félretehetünk. Az 6millió egy évben. 10 év alatt 60millió, már ha nem esik be néhány nagyobb kiadás, pl. elromlik a kazán vagy az autó, esetleg egy komolyabb orvosiellátást igénylő dolog stb. - és nyilván sajnos valami úgyis történik, mindig akad nem várt kiadás. 60 millióból márpedig normálsi házat nem találunk a környéken. Ez vidék, város, és a sima telkek 20-30milliók, amire egy könnyűszerkezetes egyszerű ház plusz 60millió körül van. Ha már meglévő házat keresünk, akkor pedig 30 körül az omladozó putrik mennek errefelé... amirevagy 30 milliót még biztos rá kell költeni, hogy az jó legyen. Nem vágyunk luxusvillára, de azért szeretnénk egy igényes, 100m2 körüli kertes házat. Akárhogy is nézem, ez minimum 10-15 év, ha nincs segítségünk. Márpedig 10+ év múlva késő családot alapítani.