Magyarországon miért panaszkodnak azok is az életükre akik meg tudnak élni és igazából nem nélkülöznek semmit? Mikor és miért alakult ki ez a panaszkultúra?

"Persze ez csak akkor működik, ha teszünk is érte valamit."

Magyarországon jó pár millió ember tesz érte nap mint nap, hogy jobb legyen és mégse lesz az! Sőt, rosszabb lesz!

"Magyarországon jó pár millió ember tesz érte nap mint nap, hogy jobb legyen és mégse lesz az! Sőt, rosszabb lesz!"

Nem mondtam, hogy feltétlenül jobb lesz, de ha nem teszünk érte, akkor biztos hogy nem lesz az. De én most nem is erre akartam kilyukadni. Természetesen ez egy összetettebb dolog, nem csak rajtunk múlik.

Amit mondani akartam, hogy az elégedetlenség nem egy ördögtől való dolog, akkor se ha az illető másokhoz képest jól él. Pláne, hogy nélkülözés mindenkinek mást jelent.

"Magyarországon jó pár millió ember tesz érte nap mint nap, hogy jobb legyen és mégse lesz az! Sőt, rosszabb lesz!"

Az emberek többsége ugyanazt csinálja nap mint nap és más eredményt vár tőle. Aki nem ezt csinálja, annak valószínűleg jobb is lesz az élete (nyilván nem törvényszerűen, mert van egy csomó külső befolyásoló tényező, amelyen nem tudsz változtatni, de nagy százalékban igen).