A Kádár-rendszerben fontos volt a pénz?

Pontosan annyira, mint most.

Egy bányász biztosan nem ment fusizni (maszekolni), mert annyit keresett, hogy el sem tudta költeni.

De egy gyári munkás, aki a lengyárban, elektronikai gyárakban, építőiparban dolgozott és volt rá lehetősége, biztosan ment.

Ennek az volt az előnye, hogy nem volt kötelező, és biztosan megfizették a fusi munkád, nem úgy, mint most.

Azon kívül voltak kommunista műszaknak nevezett gyönyörök, amikor ingyen dolgoztunk a haza fejlődése érdekében. Ez annyit tett ki a gyakorlatban, hogy vállaltunk ingyen olyan munkát, amellyel a közt szolgáltuk. Ilyen például a park gereblyézése, játszótéri játékok lefestése, ping-pong asztalok létesítése, rendelőintézet kifestése, könyvtárban a könyvek rendezése esetén segédkezés, stb.

A cégeknél voltak brigádok (kommunista brigádok), az iskolákban őrsök (kisdobos, nagydobos őrsök), és naplót vezettünk, ahol beszámoltunk arról, hogy abban az évben éppen milyen jó cselekedeteket hajtottunk végre hazánk érdekében.

Viszont maga a rendszer nem engedte, hogy a szegényebb és módosabb réteg között nagyon mély szakadék tátongjon, hogy ilyen szinten feszültségek legyenek.

Voltak páran (pártközeli emberek), akiknek kicsit jobban ment, többet megengedhettek maguknak, de ők sem milliárdokat loptak el a közösből, mint most. Maximum jobb kocsija volt (nem Trabant, hanem Zsiguli), vagy nem 2 szobás panelban lakott, hanem 2-3 szobás családi házban.

A Kádár rezsimnek voltak nagyon előnyös és nagyon hátrányos oldalai is a mai viszonyokhoz mérten.

Én szerettem abban a rendszerben élni, persze a 60-70-80-as évekről beszélek, nem pedig az 56' utáni közvetlen időszakról...