Miért nem éri meg a társadalom tagjának lenni és dolgozni?

Egy egyszerű hasonlattal érzékeltetem. Irodalmi adatok szerint a háztájinak a megtérülése átlagban hatszoros. Vagyis például ha valaki befektet krumpli termesztésébe bizonyos mennyiségű pénzt, időt, munkát és tudást, akkor az hatszor nyereségesebb mint ha ugyanezt például egy gyári munkába fekteti és a megkeresett pénzből úgy veszi meg ugyanazt a mennyiségű krumplit.

De mondhattam volna az egészséges halhúshoz való jutás példáját is. Miért Robinson üzemódban előnyösebb hozzájutni ráadásul egy olyan pálmafás szigeten ahol fűtésszámla sincs?

Ennek nem fordítva kellene lenni? Vagyis óriási profittal kellene hogy megtérüljön a bérmunka végzése. Legyen az diplomás munka vagy anélküli.

A rabszolgatartó vagy feudális időkben még érthető hogy nem érte meg dolgozni. De a legújabb korban? Legyen szó szocializmusról vagy az utána következő kapitalizmusnak mondott különös természeti jelenségről.

Amúgy a fenti példa nem csak elmélet, mert egyik tanyasi rokonom önellátó és az év bármely napján ha összefutok vele egyik faluban, akkor akár 8-10 órát is ráér beszélgetni. Arról nem beszélve hogy akkor kel mikor kialudta magát, ismeretlen neki a stressz, boldog és szabad, stb. De mikor még autószerelő volt akkor meg kész idegroncs és alkoholista volt.

De rövidebben is fogalmazhattam volna, miért nem lehet minimum svájci bér hogy megérje dolgozni? Miben különbözünk a svájciaktól? A korrupción kívül.