Hogyan legyek motivált ebben a kapitalista világban kizsákmányolt proletárként, mi hajtson?

Jövőképem nekem is 0.

Én is úgy érzem, csak hajtunk, másnak dolgozunk egy falanszterben, majd hazaesünk kb 2 órát tévézni vagy netezni, ja, sportolni is kell, mert a gépesített világban ez az új létszükséglet.

Tisztában vagyok azzal, hogy az albérletárak embertelenek és a kormányzatnak tennie kellene valamit. DE.

Azért szerintem mégse annyira rossz a helyzet, hogy a fiataloknak (kb mindnek) albérletben KELL lakniuk.

Baráti / ismerősi körömben:

- Rég elhunyt rokon lakását kiadták, de most átmenetileg odaadják a lányuknak és az ő férjének használatra, amíg ők saját lábra nem állnak. A lány apukájának kell fizetniük a rezsit de kb. ennyi.

- Elhunyt a nagymama. Ugyan agglomeráció, de a fiatal pár használhatja a házat. Magukra vannak utalva (már csak azért is, mert a családnak nincs pénze segíteni), de tessék, ott a ház, lakj benne. Amúgy megszokták, szeretik.

- Nagyszülő nevelte és miután ő elhunyt, az unoka jogilag is megkapta a lakást.

- A szülők összespórolták egy lakás árát a lányuknak, és amikor ő egyetemre ment a fővárosba, vettek neki egyet, ne kelljen albérleteznie. (Még az ingatlanárak elszállása előtt.)

- Anyuka vett egy ugyan pici lakást a fiának, de így legalább külön tud költözni, párkapcsolatra ideális, közben gyűjt és tud majd venni egy nagyobbat. (Ez is jó régen volt, az illető még a lakásárak elszállása előtt tudott volna pattanni, amúgy végül nem tudom, mi lett).

Akinek van sajátja, mert örökölt/kapott/csoda történt és vett, az gyakran ad ki szobát. Jó, a konyha, fürdő, mosógép, ruhaszárító közös, de van egy szobája, ami csak az övé és a tulaj, ha normális, be se megy engedély nélkül.

Egyébként ami a konkrét kérdésre válasz...

Nekem célom megtalálni, amit még másnak dolgozva, heti 40+ órában is aránylag meg tudok szeretni.

Nem mindegy, hogy a heti 40 óra szenvedés-e.

"Hogyan legyek motivált ebben a kapitalista világban kizsákmányolt proletárként,"

Hát pl nem kötelező kizsákmányolt proletárnak lenni.

Sosem volt még ennyire egyszerű vállalkozni, de munkavállalóként is komoly értéket lehet nyújtani és azzal arányos magas fizetést felvenni.

Mondjuk nem annak, akinek az a hobbija, hogy egész nap sír a gyk-n az igazságtalan világ miatt.

A 80-as években amíg nem volt pénzem saját lakásra, addig inkább a szüleimnél laktam és nem adtam ki pénzt albérletre. Persze nem úgy értendő hogy eltartottak, hisz a gazdaságukban és a háznál felmerülő problémák megoldásában kivettem a részem a munkából.

Vagy a munkahelyeken azt tapasztaltam hogy átvernek, a kemény munka az enyém, a jó fizetés és a magas pozíció meg azé aki nem is dolgozik és soha nem is dolgozott. Ezért az ilyen helyről sürgősen felmondtam. És még ha nehezebbnek tűnt is a magánút, a saját életem építésével foglalkoztam. Például amíg falun laktam, a kenyéren kívül minden élelmet megtermeltünk magunknak. Később városra költözés után meg a saját megélhetési források létrehozásával törődtem. Persze ez akár több munkának és kreativitásnak tűnhetett, viszont a saját életem építésébe fektettem a pénzt, időt, tanulást, munkát, és nem pedig kizsákmányolók gazdagítására csesztem el. Persze amenyire csak lehetett, hisz városon nem lehet kikerülni például a rezsit vagy az élelmet is pénzért kell venni.

Néhány ismerősöm még hülyének is nézett amiért a magánutam építettem kezdetben nehézkesen, és nem pedig elmegyek egy laza munkahelyre és szerinte megvan a havi fix. De mikor véletlenül megtudta hogy az így létrehozott saját jövedelemforrásból otthon és szabadon minden 3 ezer Ft-ból csinálok 10-12 ezret és ezt nagy tételben is, vagyis akár 400 %-os profittal, még ma is látom magam előtt a képét amiért a szava is belé fagyott a csodálkozástól. Pedig nem is vagyok vele teljesen elégedett, mert falun gazdálkodóként ennél nyereségesebb élethez szoktam.