Szólnál a főnöködnek, ha elkezdesz másik munkahelyek után nézelődni?

Nem, ez teljesen magánügy.

Továbbá, ha nem sikerül jobb helyet találni, akkor megütheted a bokád.

Attól függ miért nézelődsz.

Én múlt héten szóltam, megkérdezte mennyiért maradnék, mondtam hogy plusz 40%ért. Kért két napot, felajánlott 30%ot, elfogadtam.

Soha nem szóltam. Általában kékgallérosként dolgoztam, ezért mindenhol csak beszélő szerszámként számoltak velem, a főnökeim pont lesz*rták, hogy mi a problémám a munkahellyel, kollégákkal, munkafeltételekkel vagy műszakbeosztással. Dógozzál, paraszt, azér' vagy itten, ha nem jaó, majd gyön más, az nem siránkozik, hanem dógozik. Éppen ezért nem erőltettem, hogy bárkinek is bejelentsem, ha új helyet keresek: a problémáimat úgysem oldják meg azért, hogy maradjak (lásd fent), az álláskeresés pedig volt, hogy fél évig is eltartott, nem hiányzott, hogy közben kapjam a megjegyzéseket: "Látom, nem számolol lefelé, csak nincsen máshun ilyen jaó hely".

Mikor irodai munkám lett, megváltozott a helyzet: ott már embernek számítottam, ezért figyeltek rá, hogy milyenek a munkám körülményei. Mikor ott váltani akartam, találtunk megoldást rá, hogy cégen belül más helyre kerüljek, amit jobban el tudnék viselni. Csak aztán a főnököm, aki megígérte a váltást, felmondott, jött két hónap, amíg nem volt helyette új menedzser, az újonnan érkező főnök pedig elkaszálta az áthelyezésemet: a mi számaink jók voltak, neki meg nem volt energiája, hogy embert keressen a helyemre, mert más területeken kellett működőképessé kalapálnia a céget. Így neki már nem jelentettem be, hogy mennék, csak megörvendeztettem a felmondásommal.