Normális, hogy valaki több mint két évtizeden keresztül kutatja a számára megfelelő hivatást?

A férjem eredeti végzettsége villamosmérnök, amiben alig három évig dolgozott, aztán megúnta. Megcsinálta a kamionos jogsit és a hozzá tartozó engedélyeket, és elkezdett sofőrként dolgozni. Kevesebb mint egy év alatt azt is megúnta, pedig nagyon jól keresett vele. Ezután műhelyt épített, és karosszéria lakatoskent kezdett dolgozni, amit ismét megúnt, és kitalálta, hogy 2milliós befektéssel szerszámokat vesz, és autószerelő lesz. Profi szakember lévén hamar elterjedt a híre, és rengeteg munkája van. Egyszerre 4-6 autó áll mindig a műhelyben, és azonkívül pedig végtelen várólista. A legreménytelenebb autókat is megjavítja, van olyan akivel csak jövő nyáron tud foglalkozni, de akkoris ő hozzá viszik. Tehát nagyon jó szakember, napi átlag 25-30ezret keres de ezt is megúnta! Mostanában naphosszat csak a számítógépen játszik, alig dolgozik valamit. Azt fontolgatja, hogy bezárja a műhelyt, és kecsketenyésztéssel akar foglalkozni. Éngem már borzasztóan dühít, hogy mindig elölről kezd mindent, semmi mellett nem tud kitartani, mert egyszerűen megunja. Rengeteg pénzt, és energiát áldozott azért, hogy műhelyt építsen, és mikor kezd megtérűlni akkor megunja. Én ápolónőként minden nap hulla fáradtan jövök haza a munkából, és töredékét keresem annak amit ő, mégsem mondom azt hogy meguntam, mert dolgoznom kell.