Normális, hogy valaki több mint két évtizeden keresztül kutatja a számára megfelelő hivatást?

Ez nem kapkodás.

Kipróbálja, nem érzi jól magát benne, keres mást.

Közben azért tud kenyeret tenni az asztalra.

Érdekes, mert mpost a hosszú hétvégén több kérdés született arról, hogy pár évente váltani kell, és kb minden válaszoló amellett foglaltz állást, hogy nem kell hűségesnek lenni a céghez, mennyi kell tovább, mindig újat és jobbat keresni. Én mondjuk nem ezt vallom, de a nagy többség igen. Vagy lehet csak a szájuk nagy.

Nem tudom, én például utálok dolgozni, az átlagnál jobban, nekem már eleve az kínzás, ha heti 40 órán át kell ugyanazt csinálni. Nekem azt szokták mondani erre, hogy igenis tanuljak, keresgéljek (mondjuk belém tényleg kár, mindent utálni fogok).

Szóval most meg az a baj, ha valaki vált?

Mondjuk az ideális nyilván az, ha egész életében ugyanazt csinálja, nem vált, minél kevesebbet kell munka után még tanulnia, szabadidő terhére képeznie magát.

De ha szenved, de mégis van rá ötlete és azt meglépi, miért baj?

Miért kellett volna megtalálnia?

Főleg ha neki sincs hivatása, vagy olyan ember, hogy egy valami nem tudja hosszan érdekelni.

Nekem ebből a történetből az jön le, hogy egy ember, aki valóban vált, amikor úgy érzi, hogy váltania kell.

11, én is azt mondanám, hogy érdemes váltani pár évente, HA nem nyújtana olyan előnyöket a munkáltatóm, ami tökéletesen passzol a jelenlegi életstílusomba és mellette tűrhetően fizet (nem, messze nem a legjobban a piacon), valamint meg se kell szakadnom a munkában.

A béremelést meg kiharcolja nekem a jómunkás dolgozó tömeg, ami kihat rám is mint minden dolgozóra a vállalatnál, így nekem gyakorlatilag tennem se kell semmit azért, hogy legalább annyival emelkedjen a fizum, mint amit ezek kikaparnak nekem is :) Legfeljebb az ezen felüli emeléshez kell odatennem magam.

Ehhez képest nekem nem tudna annyival többet nyújtani egy "hajtós" munkahely, ahol lehet, hogy 1-200 ezerrel többet keresek, de gyomorideggel megyek be minden nap, dögfáradtan botorkálok haza és attól rettegek, hogy kirúgnak.

Persze van az a pénz, nyilván, de annak legalább a kétszeresének kellene lennie a mostaninál, az a szintű ugrás meg vezetői kinevezés nélkül nemigen megy.

Viszont, ha nem találtam volna rá erre, akkor valószínűleg én is keresgélnék. Így meg most már leginkább maradok a sggemen :)

Tanulság: nincs univerzális recept, kinek mi jön be jobban az egyéni céljaihoz.

Én is így gondolom.

Szerintem értékelik a hűséget, de a jelenlegi körülmények is fontosak, és ha az közel ideális, akkor minek pattogjak?

Érdekes, itt a gyakorin meg mindenki pattogni akar, ugrálni egyik a helyről a másikra, mert úgy adják elő, hogy mindig jobb és jobb lesz. Csak a valóságban nem ezt látom. A kollégáim 98%-a évek óta ugyanaz. Ismerősi körben szintén nincs ez a mértékű ugrálás. Akkor hol ez a sok ugráló ember?

Meg ahogy előadják, hogy 2-3 évente váltanak, mindig LÉNYEGESEN többért, hát akkor már havi több milliót kéne keresniük.

Szóval gyakran azt hiszem, hogy itt kb valóságként írják le a vágyálmaikat. Itt élik ki magukat, ha már az életben nem jött össze.