A vegyészekről mit lehet tudni?

Annak idején, vagy 20 éve az amiga demo partikon volt egy Nexus Six művésznevű grafikus gyerek, aki azt mondta, hogy az eredeti végzettsége vegyész, és utálja.

Én ennyit tudok róluk. Lehet, hogy azóta megszetette, vagy az is, hogy hajléktalan lett.

Pontosan hogy érted azt, hogy milyen környezetük van? Milyenek a végzés utáni kilátások, vagy konkrétan milyenek a munkakörülmények?

Van, aki cégnek dolgozik, de pl. ez nem klasszikus értelemben vett labormunka, hanem irodai, ami igényli a vegyészek szaktudását. Van aki kutatóintézeteknél, egyetemi kutatócsoportoknál, van aki az iparban fejlesztői pozícióban.

Nem tudom, mennyien vannak - gyanítom nem annyira sokan, tekintve hogy az egész természettudományi képzés elég rossz megítélés alá esik itthon, és nem is népszerű vegyésznek tanulni.

Mondjuk tegyük fel, hogy az ELTE-n az alapszakot évente kb. 25-30 ember végzi el. A régi rendszerben, a bolognai képzés előtt szerintem ennyi, vagy picit kevesebb ember.

Az alapszakon végzettek jó része mesteren tanul, ebből is azért relatíve sokan PhD-znak.

Van még képzés az országban pár helyen, fogalmam sincs, ott mekkora egy évfolyam és milyen a végzettek aránya.

Nem tudok mit mondani arra, hogy zajlik egy kísérlet - nagyon sokféle szakterület van, emiatt rengeteg féle kísérlet és ez attól is függ, hol zajlik a dolog (ipar, kutatóhely, egyetem).

Amúgy amit én mondhatok - ez egy kutatóhelyen lévő kísérlet - kitaláljuk, hogy jó lenne ezt vagy azt kideríteni, picit feltérképezni, hm, mondjuk milyen érdekes lenne A molekulát meghatározni vérből. Akkor hogy lehetne? Vagy van egy jó módszer rá, amit tudunk már beváltan használni, ismerjük a korlátait, a határait, az egyszerűbb. Vagy nincs, akkor a módszert is ki kell dolgozni, ami mondjuk sok irodalmazással indul, tervezéssel folytatódik, aztán optimalizáljuk az egyes lépéseket, validáljuk a módszert. És mérjük A-t - ami az eredeti kérdés.

Valami konkrétabb jó lenne, hogy mi érdekel ezzel kapcsolatban pontosan, úgy talán többet tudok mondani.

Szerintem nincs hülye kérdés. :)

Egyetemi kutatócsoportok egyes tanszékek alá tagozódnak többnyire - pl. analitikai kémiai tanszéken belül van, aki inkább környezetanalitikával, van aki biomolekulák analitikájával foglalkozik. A módszerek, feladatok itt azért eléggé eltérők lehetnek a tanszéken belül.

A csoportok leginkább pályázati pénzekből élnek - a kutatás drága, sokba kerül a vegyszer, műszer, adott esetben a dolgozót is kell fizetni ebből. Pályázatok különbözők vannak, különböző időtartamokra. Ebben annyira én sem jól boldogulok még, hogy néz ki konkrétan egy pályázatírás (én is hallgató vagyok még), csak kívülről látom többé-kevésbé. Ilyenkor nem tanmenet köt, egy kutatócsoportnak alapvetően sok köze nincs az egyetemen folyó oktatáshoz, max. annyi, hogy foglalkoztatnak hallgatókat, hogy azok szakdolgozatot írhassanak, illetve az itt dolgozó kutatók oktatók is egyben az egyetemen.

Visszatérve a pályázatra - tehát nem tanmenet van, de egy kutatási tervet kell készíteni, hogy mit akarsz megvalósítani adott idő alatt, illetve a pályázati pénzzel is el kell számolni.

Persze olyan van, hogy átcsoportosítanak picit a pénzekből ide-oda, más projektekhez.

Munkakörülmények elég változatosak, azért az egyetemi felszereltség nem mindig olyan jó, mint egy külső helyen működő labor, de akadnak jól felszerelt laborok is.

A csapatmunka többnyire igaz, ha valaki valóban kísérletes munkával, és nem mondjuk elméleti kémiával foglalkozik.

A mai tudomány nem annyira jól szeparálható, sokszor több természettudomány határterületén kell működni - itt kizárt az, hogy egy ember mindenhez értsen.

A mi laborunkból (bár nem egyetemi) jó példa, hogy vegyészek és biológusok dolgoznak együtt, de olykor egy-egy orvos is részt vállal a munkában.

Nem mondanám effektíve veszélyesnek, bár nyilván vannak óvintézkedések, amiket be kell tartani. Ami konkrét példa, hogy hallgatói laboron volt egy gyakorlat, ahol sugárzó izotópokkal kellett dolgozni (de ne képzelj extrát, gumikesztyűt kellett hordani és a nem használt mintákat ólomlemezek közé kellett tenni), itt pl. ki kellett tölteni egy nyilatkozatot, hogy a lányok nem várandósak.

A modern világban ilyen kísérletes vagy egyetemi szférából, ahol nem nagyüzemben dolgoznak (vagy reaktorban), két balesetről tudok: Az egyik szándékos volt, valaki öngyilkos akart lenni és megsavanyította a cianidoldatot, a keletkező HCN meg elég gyorsan megmérgezte.

A másik, röviden egy olyan munkafolyamathoz kapcsolható, amikor vákuum alatt párolnak be oldószert a mintákról (ez a koncentrálási lépés szerves laborokban viszonylag triviális). A lombikon volt egy pici repedés, mire az illető észrevette, szétrobbant a lombik és sajnos mellkasi részbe fúródott is szilánk, elvitte a mentő. Általában itt hordunk védőálarcot, ami a torkot is megvédi, ezért sem lett még nagyobb a baj.

Hallgatói laboron volt kisebb tűzeset, vagy szembe fröcskölt maró anyag, amivel kellett orvoshoz is menni.

Minden kísérletet számontartanak, jegyzőkönyvezni kell, a módja ennek változó, hogy papíron vagy digitálisan.

Igen, vannak vegyszergyártók/forgalmazók a neten, ezt könnyen megtalálod, nem titkos. Bizony, készülékeket is árulnak ott.

Onnan lehet beszerezni, persze nem csak úgy, hogy bárki megrendelheti, főleg hogy azért vannak elég borsos árú dolgok is (általában a nagyon tiszta, vagy izotópjelölt anyagok nagyon drágák).

Le kell adni egy rendelést, bizonyos összeg felett ezt egynémely bürokratikus lépcsőfok is bonyolítja (ezt hadd ne fejtsem ki most), aztán kiszállítják, mint egy bármilyen csomagot.

Hát, nagyon sokféle ipar van (egészen más pl. a MOL egy laborja, mint a Richter gyógyszergyára). Mondjuk gyógyszergyártásnál egyrészt az a cél, hogy sokat lehessen előállítani és ne egetverően drágán (ez részben technológiai kérdéskör is, ami már nem feltétlen vegyész, inkább vegyészmérnöki hatáskör, hogy hogyan lesz egy jól működő szintézis pl. gazdaságos is, hogy érhető el nagy kitermelés, kevesebb káros melléktermék stb.)

Itt a másik fő kérdés a minőség, a gyógyszer nem lehet mindenfajta melléktermékkel szennyezett, ezt vizsgálni kell és elég szigorúak a korlátok.

A gyógyszerek dobozán mindig van tárolásra is javaslat, a gyártó köteles megvizsgálni az adott készítmény stabilitását pl. fény, hő, levegő, nedvesség stb. hatására is.

Amúgy igen, az ipar inkább valami konkrét gyártási technológiát alkalmaz egy adott termék előállítására.

A hallgatók az egyetem alatt is bekapcsolódhatnak az egyetemi kutatócsoportok/külsős kutatóhelyek munkájába, itt ha szerencséd van, nagyon sokat megtanulsz az adott szakterületről. Ez úgy megy, hogy az egyetemen mondjuk megtetszik egy terület/előadás, aztán akkor az oktatónál pl. lehet érdeklődni, nem keres-e hallgatót, vagy nem tud-e vmit javasolni, ha ez vagy az neked megtetszett az ea-n tárgyalt dolgokból.

Arról, hogy mit tanulnak meg, nagyon hosszan tudnék írni. Válaszolok röviden, ha vmi felmerül, kérdezz rá. :)

Most 3+2 éves a vegyészképzés, az alapszak első évében főleg alapozó tárgyak vannak (szervetlen és szerves kémia inkább klasszikusabb módon tárgyalva, matek, fizika, bejön a fizikai kémia - azt nem mondanám alapozónak). Utána lesz az analitikai kémia, ami picit kilóg, mert nagyon erősen alkalmazott tudomány, szemben a többi hárommal. Ez épít picit a korábbi alaptudásra is már.

Aztán jönnek olyan tárgyak, amik e négy "szerelemgyerekei" - nanotechnológia pl., vagy környezetkémia, magkémia, aminek bár főleg fizikai/fizikai kémiai alapjai vannak, de iszonyú erős az analitikai/orvosi/orvosdiagnosztikai relevanciája is.

Mesterszakon pláne szűkülnek a témák - pl. analitikai kémián belül csak egy módszert tárgyal egy féléven keresztül egy kurzus.

"vákuum alatt párolnak be oldószert a mintákról (ez a koncentrálási lépés szerves laborokban viszonylag triviális). A lombikon volt egy pici repedés, mire az illető észrevette, szétrobbant a lombik és sajnos mellkasi részbe fúródott is szilánk"

Vákuum alatt hogy tudott kifelé repülni? Akkor nem inkább összeroppannia kellett volna a rotában a lombiknak?

Nálunk amúgy sem tanulmányaim alatt, sem munkahelyen nem volt semmi komoly, sérüléssel járó baleset.