Lehetek valahogy eszkimó?

Alaszkai sorozatokban látni néha, hogy vannak a tradicionális őslakosok, persze őket sem kell úgy elképzelni, mint a régi fényképeken. Pl. az Élet a fagypont alatt című sorozatban.

Ott az egyik családban a férj nem őslakos, elvett egy inuit feleséget. A felesége, a gyermekeik halászhatnak pl. fókára, és egyéb vadakra, de a férj már nem. És az ő fókavadászatuk is nagyon szigorú követelmények mentén engedélyezett, adott időszakban, adott példány. Ha megszegik, elveszíthetik ezt az előjogot, komoly pénzbüntetést kockáztatnak. Vagyis te, mint beházasodott, sosem leszel ugyanolyan tagja a csoportnak, mint a valós ottani leszármazottak.

Amit mondasz, az kb. ugyanaz, mintha egy amerikai azt mondaná, hogy "szeretnék beházasodni a keleteurópai cigányok közé, és szabadon vándorolni egyik helyről a másikra társadalmi kötöttségek nélkül, az erdőben gyűjtögetve keresve meg a napi betevőt és hegedülni esténként".

Ez a vonat kb. 100 éve elment.

Aki odamegy, megkérdezi és meggyőzi őket, az megtudja, hogy vagy igen, vagy nem. Aki otthonról elmélkedik róla, az soha nem kap választ a kérdésre, mert fel sem tette.

Attól, hogy valakinek esetleg sikerült már ilyet/hasonlót elérnie, még nem biztos, hogy neked is sikerülne. És attól, hogy másnak még nem sikerült, nem garantált, hogy neked sem sikerülhet. De csak akkor derül ki, hogy neked sikerülhet-e, ha odamész és megpróbálod.

Van egy rakás ilyen/hasonló sztori, hogy a távolról jött fehér ember megpróbál beilleszkedni idegen helyen, aztán vagy befogadják, vagy nem. Mindegyiknek az a központi eleme, hogy mennyi féle nehézségen kell keresztül menni a nyelvi és kulturális különbségek leküzdése érdekében. A legtöbb hollywoodi sztoriban sikerül, mert muszáj a happy end. A valóság ennél jóval kétesélyesebb. De aki mindent megtesz érte, hogy mások elfogadják, valahova befogadják, annak jóval nagyobb eséllyel sikerülhet, mint aki kevesebbet, vagy semmit sem tesz érte.