Lenn leírom, mit tapasztaltam a külföldre költözött ismerőseimnél. A kérdésem róluk szól. Mitől függ, hogy melyikükből lesz szegény, melyikükből gazdag? Min múlik, hogy mire viszik kinn?

Pont ugyanez igaz a magyarországon maradtakra is. Van aki szenved, van aki pedig gyarapodik, lakasokat vesz, utazik, befektet, stb.

Tehat a kerdes altalanossagban a sikerrel kapcsolatos. Erre pedig nincs egyszeru valasz, de a tanultság, szorgalom, kommunikacio, szakmai network, onkepzes, onreflexio, opportunizmus, es szerencse mind faktorok.

Én azt mondom, hogy a legfontosabb egy jól fizető, biztos munkahely. Elmondom a mi kis történetünket. 18 évvel ezelőtt ment ki a férjem Angliába dolgozni. Oka: Otthon hitelünk volt, alig jöttünk ki a fizetésünkből, pedig mindketten dolgoztunk. Férjem tudott anglul, így kijött egy gyárba dolgozni. 6-an laktak egy lakásban ahol 1 szobát bérelt. 1 évvel később nulla nyelvtudással kimentem én is, mondván aki akar az talál, és tud dolgozni kint is. Nos ez már akkor sem volt igaz. Még takarítónak sem vettek fel. 6 hónapig mást se csináltam csak a CV-mel mentem munkát keresni. Férjemmel megbeszéltük, hogy hazamegyünk, de akkor jött egy segítség. Férjem angol barátja bevitt a munkahelyére takarítónőnek. Lett munkám. Part time napi 4 óra, minimálbér. De nem akartunk 6-od magunkkal egy szobában létezni, és számolni a pennyket. Így a férjem keresett egy másik gyári munkát több fizetéssel. Időközben nekem a takarítás full time lett. Több lett a fizetésem. Majd tudtunk egy kis studiólakást bérelni. De még mindig fizetésről fizetésre éltünk akárcsak Magyarországon, csak éppen mindenkitől távol. Sokszor agyaltunk, hogy hazamegyünk, de előbb adtunk esélyt arra, hogy a férjem tanuljon. Az újabb 2 évet jelentett. Az én angolom is egyre jobb lett, így elmentem egy nyomdába dolgozni. Teltek az évek, majd a férjem a végzettségének köszönhetően megcsípett egy erőműben egy nagyon jól fizető állást- Duplája lett a fizetése. Jó pár évvel később tovább fejlesztve magát menedzser lett, 3x több fizetéssel mint ami volt. Amikor én úgy gondoltam, hogy az angolom már jó, elmentem más munkát keresni. Szerencse megint mellém állt. Egy kedves angol barátnőm, szólt, hogy a laborban ahol dolgozik, embert keresnek. Érdekelt, bevitt. Bent a cégnél a cég segítségével elvégeztem egy laboráns végzettséget. ( a cég fizette, ha nekem kellett volna, akkor nem tanultam volna mert én személy szerint sajnáltam a 6000 fontot rá) Így mint laboráns nekem is jóval több lett a pénzem. Végre tudtunk bérelni egy 3 szobás házat. Vettünk autót, és elmentünk nyaralni egy csodálatos országba. De ehhez 7-8 év kellett. Olyan 7 évtől mondhattuk, hogy na igen, így kell élni. Azóta eltelt 10év. Vettünk egy szép ingatlant Magyarországon amit fullra be is rendeztünk. Vettünk otthonra egy autót, hogy ha hazamegyünk ne kelljen mindig bérelnünk. Mondhatom, hogy bejáruk a fél világot. Van félre tett pénzünk, sosem lehet tudni mikor lesz rá szükség alapon. Vannak részvényeink is. De ennek is ára van. Otthon maradt szeretteinktől távol maradtunk, volt akit eltemettünk. Kimaradtunk sok családi eseményekből.18 év után rájöttünk, hogy már itt sem olyan jó. Hazavágyunk. Szóval most mindent kezdünk előlről. Újra költözni kell, állást kell keresni, boldogulni. Anglia az elmúlt 5 évben egyre rosszabb lett, főleg az egészségügy. Mi sem leszünk már fiatalok ( én 46 éves vagyok), és nem akarok itt ragadni végleg. Covid is betett mindenkinek, még nekünk is, pedig mi végig dolgoztunk, 1 napot nem voltunk "home office-ban" Szóval nehéz lesz újra kezdeni, de mi nemsokára hazaköltözünk. Szóval ahogy írtam: minden egy jól fizető munkahelytől függ. Egy takarító, mosogató vagy gyári munkás sosem fog jól élni bárhol is éljen. Összezsúfolva több emberrel fog élni egy lakásban, és csak melózik éjjel-nappal, mert félre akar tenni.

Amúgy én is azt mondom: Nincs kolbászból a kerítés.

46/N

Szerintem zömében hozzáállás és tudatosság kérdése. Ha megelégszik a takarítói állással, nem tanul sem nyelvet, sem semmi mást, csak ami éppen ráragad, akkor sosem fog előrébb jutni. Sok ilyen ismerősöm van. Kimegy, hogy megszedje magát, hatan élnek egy lakásban és nem változott semmi. Itthon is panaszkodott, onnan meg már csak azért nem, hogy hangoztathassa, hogy neki bizony kolbászból van... Vesz egy pár éves csúcskategóriás autót, hogy úgy tűnjön hogy... és elkezd olyan életszínvonalon élni, amit vagy megtehet, vagy nem. Jellemzően nem. Főleg ha az a cél, hogy gyűjtögessen. De legalább villogni tud azzal, amije van. Itthon is megvan ez a tipikus réteg.

Aztán van az, aki kimegy és elvállal bármit. Tanul, rááll a nyelvre, bármi szembejövő picit jobbat elvállal, ha azzal már javulnak a munka- és életkörülményei. Akar, tesz, megy és nem igazítja az életszínvonalát a bevételeihez. Jellemzően ők lesznek azok, akik anyagilag biztos lábakra állnak kint, megtehetik hogy akár ott vegyenek saját ingatlant, akár hazajöjjenek egy biztos életet élni. Ez a réteg is megvan itthon.

A jó élet nem alanyi jogon jár. Ezt sokan elfelejtik. Sokan azt gondolják, hogy kimennek külföldre és ott majd semmit nem kell tenni azért, hogy dőljön a lóvé. Hát bizony jön a meglepetés egy idő után. :) Éppen úgy, ahogy jött az itthon is.