Érdekes munka rossz kollégákkal vs borzasztó munka jó kollégákkal. Szerintetek hogyan oldható fel ez a dilemma? (Szabó Péteresek ne írjanak)

Nyilván leegyszerűsített a dolog, de számomra nagyjából ez a két opció van.

Engem személy szerint az építőipari és technikai munkák érdekelnek. Dolgoztam hegesztőként, építkezéseken is segédmunkásként stb. Jelenleg ipari vízvezeték-szerelő segédként dolgozom.

Ezek a munkák számomra nagyon érdekesek és szeretem csinálni őket.

Viszont a kollégák (tisztelet a kivételnek) nagyrészt iszonyú primitívek tudnak lenni. Sokan egyszerűek mint a faék. Az egyik kedvencem az volt, amikor az egyik raktárban (ahol maga a munkával nem volt gond) a kolléga azt mondta egy nőre "úgy s€ggbe b*sznám, hogy két hétig csak ge¢it sz*rna!". Neki ez teljesen automatikusan jött, természetesen.

Építőiparban is rengeteg volt a cigány munkatárs. Nem volt velük gond emígy, de minden második mondatuk valami primitív vulgáris erősen szexuális töltetű volt. Értem és, hogy az xy hogyan meg milyen pózban fektetnék meg...na de órákig csak ezt részletezni meg, hogy ez legyen a fő téma, hogy hogyan köpne rá a csaj p*nájára az már fárasztó tud lenni.

Hiába szeretem a munkát magát és érdekes, de sokszor érzem úgy, hogy kilógok amikor az alkoholizálásra kerül a sor. A volt lakótársaik is naponta 5-6 sört megittak és minden hétvégén hullarészegre itták magukat, én meg egyáltalán nem is iszok, nem esik jól berúgni. Így amikor ilyen brigádba kerülök ahol teljesen mindennapos berúgni, akkor kilógok.

A jelenlegi munkahelyem is a munka számomra nagyon érdekes és szeretem azt érezni, hogy ennyi érdekes helyre elmegyünk és megjavítunk dolgokat. De a munkatársakkal képtelenség bármilyen kicsot is bonyolultabb dolgokról beszélgetni és néha olyan tedd ide tedd oda hangnemben beszélnek mintha valami kutyának kellene elmagyarázni.

Ilyen helyeken senkivel nem tudtam még mélyebb beszélgetésbe menni.

Noha a munkát magát mindig szerettem és érdekelt.

Azonban jártam egyetemre is. Így keveredtem irodai meg call centeres munkákba is. Van tapasztalatom szellemi/irodai munkák terén is valamennyi.

Ott pont fordított eset volt.

A munkatársak sokszor műveltek voltak és komplexebb dolgoktól is lehetett beszélgetni. Beszédtéma lehetett akár olyan dolog is mint a filozófia, tudomány, művészetek, történelem stb. Mély és tartalmas beszélgetést is ki lehetett alakítani a kollégákkal, nem csak egyszerű faék társalgást.

Azonban a munka nagyrészt halálunalmas volt. Számomra emberkínzás 8 órát csak egyhelyben ülni íróasztalnál. Nekem igazi rémálom munka egész nap csak a képernyőt bámulni.

Amikor ssc-ben voltam, ott egy napot bírtam. Annyira monoton és unalmas volt, hogy elment az élettől is a kedvem. Munka után amikor kilépten az utcára vakami elképesztő megkönnyebbülést éreztem. Soha többé nem is mentem vissza.

Egyszerűen megbolondulnék ha valami irodai egyhangú munkát kellene csináljak egész nap. Pl ha zárókeleket, számokat, karaktereket kellene pötyögnöm (programozás). Hiába érezném magam kellemesen a kollégákkal.

Szóval nem tudom hogyan oldható fel ez a dilemma.

(azért írtam, hogy szabópéteresek ne írjanak, mert azok letudják annyival, hogy 'higgy magadban és meglesz az álommelód'. Olyanok véleményére vagyok kíváncsi akik a valóság talaján állnak)