Mit tennétek ilyen esetben?

19 éves koromtól iskola mellett dolgoztam kajafutárként. Nagyon szerettem. A főnök annyira nem volt oké, de a társaság nagyon jó volt, egész nap nevettünk kb, élvezet volt bemenni. Jó érzés volt a vendégeket 'kiszolgálni'. Ez volt az első munkahelyem. Aztán 2 év után befejeztem egy vendéglátós szakot, amit ugyanezen a helyen csináltam is, de nem jött be sajnos mert túl sokat kellett melózni kb kevesebb pénzért, meg olyan bezártnak is éreztem magam. Utána visszakértem magam futárnak és sokkal jobb volt. Gondoltam megcsinálok egy szakmát amit még középsuliban nem fejeztem be (ez építőipari, de nem szakmunka hanem kicsit magasabb poz.) Mellette gyakorlatoztam ebben a szakmában és nem volt rossz, csak túl kötött volt, nagyon megszabottak voltak a dolgok, a csapat is ilyen komorabb volt. Viszont karrierista állás, ami tetszett. Amint ezt a szakot elvégeztem nagy nehezen de 2,5 év után felmondtam az étteremben ahol futárkodtam. Ennél az ép. ipari cégnél művezető voltam, rendesen be voltam jelentve, lakhelyemtől kicsit távolabb (30percre). Fizu nem volt olyan jó -persze kezdőként érthető-, a közeget túl komolynak éreztem akikkel nem lehet úgy beszélgetni... a másik véglet pedig a segédmunkások közege volt.. - nem megbántva ezzel őket.

Nem is kaptam túl komoly feladatokat amik legalább a lelkesedést bennem tartották volna. Egy idő után eljött az, hogy már gyűlöltem bejárni, az egész ép.ipart megutáltatták velem...

1 év 3 hónap után felmondtam. Visszamentem átmenetileg futárnak a már jól ismert helyre, ahol bár a munka rém egyszerű és kb bárki meg tudja csinálni, én nagyon szerettem. Nem érdekelt hogy este 10ig dolgozom. Rá értem felkelni 9kor stb. Persze nehéz időszakok voltak mint mindenhol, de sokkal nagyobb volt a munkamorálom és a kedvem, helyben is voltam. Közben megcsináltam a C kat. jogsit amit már régebb óta meg akartam apám unszolása miatt is, meg persze vezetni is szeretek. Eltelt 1 év ismét és megint felmondtam az étteremben, majd sofőrnek álltam két segéddel. Az elején élveztem, azt hittem hogy ez életem munkája, de kb 3 hónap után éreztem hogy bár a munka nem rossz, a közeg nagyon nagyon lehúz, úgy érzem hogy mellettük ha ez tovább folytatódik akkor teljesen összeroppanok idegileg. Jelenleg 8 hónapja vagyok itt, 25 évesen.

Most érzem azt hogy depresszióba estem úgy igazán. Nem vagyok jól már mentálisan sem. Folyton azon jár a fejemben hogy elrontottam ezekkel az egész életemet. Fontos szerintem hogy hol kezdi el az ember az első szárnybontogatásait és ez meghatározza szerintem az egyént is a késöbbiekben. Sajnos/vagy nem én egy étteremben kezdtem..

Nem tudom mihez kezdjek most.. Elvégeztem mindenféle iskolát kb full feleslegesen ezek szerint, illetve még azt sem tudom hogy pontosan milyen pályán kéne valamit kezdenem magammal... Már az is megfordult a fejemben hogy lehet hogy nekem az az életcélom hogy futárként éljem le az életem ebben a kisvárosban. Na de biztosan akkor meg az járna a fejemben hogy ez karrier? ez jó 50 évesen is majd?

A barátaim szerint tök jó hogy kipróbáltam magam sokmindenben és van rálátásom több mindenre, szerintük ez bátorság. Nos szerintem meg már rég egy fix helyen kéne dolgoznom céltudatosan, lelkesen stb. Ehhez képest ott vagyok mint egy 18 éves vagy inkább 14 éves a pályaválasztása elött, 11 év hátránnyal. Arról nem is beszélve hogy mit gondolhatnak belül a szüleim és a nagyszüleim a produkcióimról, hát még én. Azt hogy büszkék lehetnek e rám azt hagyjuk is inkább. Tesóm pedig szöges ellentettje hozzám képest.

Sajnos már a legrosszabb is megfordult a fejemben...

Jelenleg azok tartanak magamnál, hogy sportolhatok egy jó közösségben, van pár barátom legalább, itt van a családom. És ennyi.

Ötlet mit lehetne tenni?