Miért beszél valaki keveset/szűkszavúan a munkahelyén?

#1 Én is ilyen típus vagyok, és pontosan az amit az első mond, sok beszédnek sok az alja, ráadásul a körülvevő bunkó emberekkel végképp semmi kedvem bármiről is beszélgetni. Komoly dolgokról nem lehet velük, mert átcsap pillanatok alatt alpáriságba, bunkóskodásba.

Jelentősége? Kinek a részéről? A munkáltatók sok helyen megkövetelik hogy tudjon pofázni a semmiről az ember, különben antiszoc vagy, fel se vesznek. Nem a munkád sebessége, minősége a lényeges, csak legyél nagy hang és arc, legyen akkora pofád mint az ólajtó. Akár nő akár férfiről van szó.

#5

És mégis mi előnye a munkáltatónak egy ilyen munkaerővel?

#6 Ezt tőlük kellene megkérdezni... múltkor családtag elment interjúra, elsők közötti kérdés:

"mindig ilyen csendes szokott lenni?"

Az bdmeg, minek pofázzak feleslegesen, most akkor munkaerőt keresnek vagy tracsspartnert az irodába?

Ma már - sajnos - az egyik legfontosabb "mérce" egy álláskeresésnél a nyomuló - pofázó mentalitás.

Ezt gyakran a "kapcsolatteremtési készséggel" azonosítják a munkáltatók, ez sokkal többet számít, mint a tényleges szakértelem.

De mondok rosszabbat is: Közösségi oldalak.

Igen, Facebook, Insta, What's up, Twitter, Iwiw.... etc. A leendő új kolléga "igazi" alkalmassági mércéje, hogy ezeken sz@rokon hány követője van és mit oszt meg rajtuk.

Szomorú, de ez van.

Ha valaki ezzel nem tud vagy nem akar azonosulni... azt inkább fel se veszik a legtöbb helyre, mert nem "társasági" ember. És az ilyen nem kell senkinek.

Az a mentalitás, hogy a munkahely elsősorban pénzkeresetről szól és nem életre szóló barátok szerzéséről, már inkább hátrány és ha munkát szeretne valaki, akkor ezt el kell titkolnia.