Magyarországon, sokan azért kínlódnak a munkaerőpiacon, mert a szüleik nem egyengették az útjaikat?

Az számít, hogy a szülő milyen szoft skill-eket ad a gyereknek, és hogy mennyire NEM nyomja rá a gyerekre az ő saját vágyait.

Van 40 ember a csapatomban (pontosabban az alám tartozó több csapatban), van köztük kommunikáció diplomás, van jópár diploma nélküli, van felnőttképzéses, van csomó mérnök, van média design-t végzett, kb mindenféle. A legrosszabbul kereső (23 évesen) is nettó 450-et visz haza, az átlag pedig nettó 1m felett van.

Előfordul olyan ember (nem nálunk), aki mérnökinfót végezve a felét sem keresi az átlagnak. És van ilyen ügyvédből, orvosból vagy közgazdászból is.

Nem az számít, hogy hova toltak be a szüleid, hanem hogy mennyire vagy fejlődőképes.

12, 19, és 30-as válaszolók. Ti mivel foglalkoztok, hogy ha ez publikus lehet?

24-es: És mihez kezdjen 26 évesen az, akit ilyen szempontból teljes mértékben egyedül hagytak gyerekkorában? Pályaválasztási tanácsadó tud valóban segíteni rájönni mivel is szeretnék foglalkozni és mivel érdemes speciálisan nekem? Mert őszintén sok mindent próbáltam különböző területeken az elmúlt 8 évben, amióta dolgozom és mindig váltottam, mert úgy éreztem kiégek benne. De nem ugrálhatok egy életen át pár évente teljesen másra, viszont most már szeretnék jól dönteni és pár év múlva nem megbánni a választásomat, biztosra szeretnék menni.

Valami hasonló választ írtam nemrég egy kérdéshez. Én is nagyon ki voltam segítve azzal a tanáccsal, hogy azt tanuljam, ami érdekel, nem a pénz számít. Már hogyne számítana! Lett egy semmirevaló komm-média diplomám, jó ideig el se tudtam vele helyezkedni, majd mai szinten nézve kb. garantált bérminimumért dolgoztam. Szerencsére 1,5-2 év után egy ismerős révén szembejött egy lehetőség, amivel átevickéltem marketing területre, ahol, ha jó vagy, és felszedtél elég tapasztalatot, lehet jól keresni. Én most már jól keresek, de sokszor vertem a fejem a falba, hogy miért nem tanultam valami értelmesebb szakon, amikor egy tapodtat nem tudtam haladni előre az életben, semmire nem volt pénzem, nem tudtam jobb állást találni, és azt hittem csórón fogok megrohadni. De legalább az álomszakmámban dolgoztam... Elárulom, semennyire nem vigasztalt ez a gondolat. Sőt, inkább megutáltam, amit annyira szerettem csinálni. A marketinggel elvagyok, nem mondom, hogy odavagyok érte, de nem is utálom. Viszont sokkal jobban érzem magam, hogy anyagilag is sínen vagyok.

Amit a kérdező ír, az a másik véglet, de a magam részéről el fogom mondani a gyerekeimnek, hogy igenis számít a pénz, ne romantizáljuk a dolgot. Gondolják végig, mi érdekli őket, miben jók, mivel lehet értelmesen keresni, és ezekből kiindulva válasszanak, kompromisszumokat is kötve, ha kell.

23#+

Úgy érzem van némi irigység az értékelések alapján. Na mindegy, való életben is ezt tapasztalom, pedig nem vagyok gazdag, csak jobban élek az átlagnál.

Ha valakinek a szülei állandóan csak veszekedtek a pénz hiánya miatt, mert éppen hó végén már nem volt mit enni, akkor jobb esetben átértékeli a dolgokat. Aztán egy alkoholista apa még fokozza a problémákat.

Vagyis az én nézőpontom szerint a pénz hiánya az elsődleges probléma forrása egy kapcsolatban, természetesen csak ott ahol nincs.

Így nekem az volt a fő célom, hogy képességeimhez mérten a lehető legtöbb pénzt keressem 100%os bejelentéssel. A szeretni fogom, vagy nem, az csak a sokadik szempont volt.

Eleinte nem is érdekelt, de aztán megfogott benne valami, élmezőnyben diplomáztam!

A pénzen nem lehet boldogságot venni ez tény, de megteremti a gondtalan és stresszmentes élet alapjait. Így, ha egy kapcsolat problémákba is ütközik, az már tényleg csak a párkapcsolati gondok, nem pedig egyéb frusztráció leverése a másik félen.

Szüleim '68-ban születtek, én '94-ben és 2013-ban felvételiztem az egyetemre. Már az általános iskola vége felé tudtam, hogy engem a pénz és gazdaság (na meg a gazdagság :P) érdekel, ezért valszeg gazdasági irányban fogok tovább tanulni. Szüleim csak azt sulykulták belém, hogy tanuljak mindenképp tovább, vigyem többre mint ők (apám szakmunkásképzőbe járt, anyámnak érettségije van + egy szakmája, idegen-nyelvet nem beszélnek). Abban már nem adtak és nem is tudtak volna tanácsot adni, hogy minek érdemes tovább tanulni. Nyilván annyit tudtak, hogy "orvos, ügyvéd, közgazdász, mérnök, informatikus jól keres", de ennél tovább ők sem láttak.

Szerintem nem csak a szülőkön múlik, elsősorban az egyénnek kell megtalálnia azt a szakmát, ami érdekli is, de azért nem is hal éhen belőle.

Nyilván, ha full gazdag szüleim lettek volna, akkor skandinavisztikát tanultam volna, mert érdekel a skandináv történelem, kultúra és nyelvek és a vagyonomból élnék most meg és max hobbiból dolgoznék.