Ha egy interjún jelezték, hogy a munkaidő vége nincs kőbe vésve és néha akár tovább is tarthat, az vajon milyen rendszeres lesz?

A munkaidő nincs kőbe vésve, de a lecsúsztatható se..

Ezt így értsd.

Ezt sajnos úgy szokták érteni, hogy kb. minden nap legyél benn minimum plusz 1-2 órát...

Ugyanez a "rugalmas munkaidő" - ált. csak egy irányba rugalmas, de arra nagyon. :(

(Tisztelet a kivételnek.)

Attól függ mi a meló. Amikor tervezőirodában dolgoztam,akkor volt olyan hét, hogy 20 óráztunk 7 napot(le kellett adni valamit) aztán 1 hétig be se ment senki. Tehát tényleg lecsúsztattuk.

Tehát a melótól is függ.

Látom, a legtöbbeknek nagyon rossz tapasztalata van :(

Én 2 hónapja dolgozom egy cégnél, sosem kérték, hogy maradjak, de számomra evidens, hogy ha beérkezik egy megrendelés, vagy bármi fontos munkát nem hagyok félben, hanem befejezem. Nekem akkor van munkám, ha a cégnek van bevétele, tehát egy célért küzdünk.

A főnököm mindig beírja, ha tovább maradok, legyen az 20 perc vagy 1,5 óra. Fizetéskor pedig eldönthettem, hogy fizesse vagy csúsztatok. Még a napot is kiválaszthattam, hogy mikor nem megyek!

Szóval, nem gondolom, hogy mindjárt a legrosszabbra kell gondolni.

Én sem a "jó tapasztalatot szerzők" táborát gyarapítom, sajnos valóban előfordul hogy ezzel finoman arra céloznak hogy nem eshet ki a toll a kezedből délután 4-kor ( ha eredetileg addig tartana a munkaidőd). Ilyen pl. a "pénzügyi multi"-tapasztalatom.

Ami a csúsztatást illeti, az elvileg kötelező, gyakorlatilag meg attól függ milyen cég és mennyire megoldható ( pl. van - e elég munkaerő=létszám, mekkora a forgalom, az elvégzendő munka mennyisége és minősége, egyéb adminisztrációk, stb).

Nem tudom, nálatok milyen a szervezeti struktúra: nálunk ( multi) pl. a közvetlen vezető menedzselésén múlt(!) hogy kifizették, vagy éppen le lehetett csúsztatni.

Volt egy időszak, amikor tartósan létszámhiánnyal küzdöttünk, csúsztatásról szó sem lehetett, de az akkori vezetőnk azt mondta inkább ne kérjük a kifizetést sem, mert a menedzsmentnek nem fog tetszeni (mondván költséghatékonyság címén inkább ne is túlórázzunk, holott anélkül nem lehetett dolgozni).

Egy másik vezetőt kaptunk, aki viszont kiállt mellettünk, és kifizettette az ( indokolt) túlórákat.