Diplomas, palya kezdo gepeszmernok mennyit keres?

Hát te tudod...

Csak annyit mondok el neked, hogy az előző munkahelyemen a főnököm (amúgy civilben jó barátom) bőven 120 millió felett keresett évente. Nem azt mondom, hogy here vere volt meg napi 2 óra munka, de a "ne aludj csak dolgozz" mentalitás csak arra jó, hogy pár év alatt kiégj és Lipótmezőn köss ki.

A mostani munkahelyemen is igen közel vagyok a felsővezetőséghez, nem egy közülük évi 9 számjegy felett keres, de nagyon sokan megkeresik a milliós nettót.

Amit biztosan mondhatok neked, hogy egyetlen egyikük sem a "ne aludj csak dolgozz" felfogással működik! Közel sem.

Jónak kell lenni a szakmádban, elhivatottnak kell lenned, törtetőnek és céltudatosnak. De nem hülye igavonó baromnak, mert abba csak belerokkanni lehet.

Olyan embereket, akikről te beszélsz és amilyen szeretnél lenni tudod hol látok? A feltörekvő managerek között, akik tipikusan nem keresik meg a vágyott összegedet és nem is fogják 100-ból 99x soha.

Hmmm érdekes dolgokat írsz utolsó.

Pont olyan szeretnék lenni mint a volt vezetőd,évi minimum 120millás fizu.

De akkor mégis mik kellenek legyenek meg?Mit kell tenni?

Hogyan kell működni?

Ők miket csináltak,hogyan indultak el?

Hogyan jutottak el ,,dokmunkásból" olyan szintre?

Miket tettek érte?

Tényleg nagyon érdekelne mert érdekes dolgokat írsz.

Nézd, én személy szerint nem gondolom, hogy lenne egy szabályszerű út, amit követve el lehetne ilyen sikereket érni, de leírok neked 2 életpályát. Az egyik a korábban már említett ex-főnököm és jó barátom, a másik a mostani főnököm:

1., Alap felállás, hogy az ember egy zseni. Én sem vagyok egy IQ light valaki, de össze sem tudom magamat hasonlítani az illetővel. Bármit meg tud tanulni, hihetetlen gyorsan átlát helyzeteket, szituációkat. Talán ami a legfontosabb, hogy mindig azzal foglalkozott amivel jól tudott profitálni és időben ki is tudott szállni mindenből. Itt rögtön felhívnám a figyelmed, hogy szerény véleményem szerint miért "baromság" a dolgozz napi 25 órát rabszolgafelfogás.

Szóval rossz családi körülmények közül jött zűrös családból. A gimnáziumot bentlakásos egyházi kollégiumban végezte egy nagyon erős iskolában. Már akkor is melózott iskola mellett (kiszöktek délután/éjszaka és dolgoztak napszámban).

18 évesen kihasználta a rendszerváltás adta lehetőségeket és a távoli német rokonokat és ösztöndíjjal németországba járt egyetemre. Akkoriban nagyon komoly pénzeket kaptak a jól tanuló diákok ösztöndíjként, így bőven tudott belőle félretenni. Illetve kinn is dolgoztak (meg simliskedtek - na nem bűnözésre kell gondolni, csak apró stiklikre, piaci árulásra, minőségi német csoki hazahordásra, stb...). Később nagyon sok vállalkozása volt (kis vállalkozások) a feleségével, ruha, ékszer, szinte minden. Legtöbb vállalkozásuk rövid ideig volt nyereséges, amint bukta volt rajta kiszálltak mindből.

Amikor megszületett a fia akkor úgy volt vele, hogy egy fix jövedelemre van szüksége, így beállt egy német céghez egyszerű eladónak, ahol 2-3 hónap alatt olyan teljesítményt nyújtott, amire még a vezetőség is felfigyelt, előbb osztályvezető lett, majd mikor a vállalat MO-ra terjeszkedett magasabb pozíciót ajánlottak neki itthon. A következő 6 évben feldolgozta magát vezérigazgatónak a magyar leányvállalatba. Itt még alig múlt el 30 éves.

Nem mondom, hogy nem kellett hozzá szerencse, de azóta már kiszállt a multi manager életből és a többi vállalkozását is sikerre vitte, nincsenek gondjai, csak mára már lazábbra eresztette a gyeplőt.

A trükk meglátásom szerint az, hogy amellett, hogy nagyon tehetésges és értelmes volt - illete nagyon jó munkaerő - pontosan átlátta a rendszert, tudta mikor hova kell helyezkedni.

A jelenlegi főnököm alatt egy mammut vállalatnál dolgozom. Ő még diákként került a céghez anno az anyaországban. Ő nem is hasonlít a korábban említett úriemberhez. Se nem kiemelkedő lángelme, se nem jó stratéga. Egyszerűen nem adta fel, ment és rá sokkal inkább illik a "jókor volt jó helyen" kijelentés. Egy olyan fázisba sikerült becsatlakoznia, mikor gomba mód terjeszkedett a mammutcég, így fel tudott kerülni a vezetőségi körökbe. És ezt jegyezd meg jól: Ha egyszer bekerültél a "tutiba" akkor már nagy eséllyel ott is maradsz, akkor is ha egy lusta, hülye, tehetségtelen barom vagy, mert megélsz a kapcsolataidból. Félreértés ne essék, a jelenlegi főnököm nem ilyen, csupán azt mondom nem egy kiemelkedő stratéga, mégis ott van a toppon már közel húsz éve...