Call centeresként dolgozom, de az emberek elutasítása miatt minden bátorságom elhagyott. Gyomorgörccsel ülök a telefon előtt, és tárcsázni is alig merek. Hogy lendüljek túl ezen a krízisen?

Ugyan nem dolgozom ezen a területen, de az eddigiekkel nem mindenben értek egyet.

Elutasítás előbb vagy utóbb mindenkit fog érni. Ez a szerencsén is múlik, hogy épp milyen ügyfelet fogsz ki: van, akit bárki bármire rá tud beszélni, és van, akit még az atyaúristen sem tudná meggyőzni semminek a megvételéről.

Szóval az, hogy ért már visszautasítás, az nem jelenti azt, hogy rossz munkaerő lennél.

Viszont ezután mint ha mi sem történt volna, tovább kell lépned, és ugyanolyan lendülettel tárcsázni a következő ügyfelet. HA mnár eleve a félelem van benned, akkor csak rosszabb lesz.

Én a helyedben akkor lepődnék meg ha valaki igent mondana bármire is amit rájuk akarsz sózni.Én kapásból teszem le az ilyeneknek a telefont.Mivel Szlovákiában élek, csakis abban az esetben hallgatom végig az ilyen telefonálgatós embereket, HA tudnak magyarul, illetve hajlandó is úgy megszólalni.Ha nem hajlandó vagy tótul kezdi már teszem is le.

(viszont a magyar nyelvűeket is visszautasítom bármit is kínálnak)