Egyetértetek azzal, hogy kicsiny hazánkban a tanárok és a művészek (ebbe bármi belefér az énekléstől kezdve) soha nem igazán voltak megbecsülve, respektálva?

Akik kinőtték magukat. Nehéz arra a szintre emelkedni, hogy valaki a Nemzet színésze legyen ahhoz sok erőfeszítés kell, így viszont azt kell mondjam megérdemlik, mert tettek valamit érted, értünk. Egy rohadt, agyondolgozott nap után elmész és látod amint eléd tárják a valóságot vagy éppen elaltatnak az ideálvilágukkal. Hihetetlen mi mindenre képes egy színészi, zenészi játék. Kiemel téged abból, amiből vagy. A másik lehetőség a valóság minél realistább megjelenítése, egy reflexió a korra, amelyben élünk vagy éltünk.

Az iskola már egy más kérdés. Sokan a züllés útjára lépnek látván, hogy mi folyik ebben az országban. (A Dunánk kívül, persze az is szennyezett már). Ennélfogva minek járjanak iskolába és ha be is mennek az órákra egymást alázzák vagy a pedagógusokat.