Egyetértetek velem?

Nem értek veled egyet.

Nekem nincs diplomám, sosem jártam se főiskolára, se egyetemre. Szakmát tanultam. Mégis van munkám, és szépen megélek belőle. Nem panaszkodom.

Nem attól függ, hogy van diplomád vagy nincs. Hanem attól, hogy az adott szakmai tudásod kell-e valahová.

Hiába van jogi diplomád (erre azért nem lehet azt mondani, hogy büfészak) ha nincs aki alkalmazzon mint jogász.

Tudok példát is mondani..

Ahogy nekem, a húgomnak sincs diplomája. Ő cukrász. Rengeteget dolgozik, de megéri neki, mert a saját üzletében dolgozik..

A szomszédom diplomás szülésznő. Nemrég vesztette el a munkáját (az adott kórházban létszámleépítés volt) most munkát keres, de ha szülésznőként tudna menni, akkor is ahogy mondja: röhejes fizetést kínálnak neki. Én azt hittem, hogy neki nagyok az elvárásai, de nem. Mondta, hogy havi bruttó. 150 ezer forintra már rábólintana, de ezt nem adják meg..

Szóval... nem az számít, hogy diplomás vagy nem diplomás az ember.

én sem értek egyet. bár nekem sincs diplomám, és dolgozok.

nem mindenki engedheti meg magának a felsőoktatást. régen sem, de ma meg főleg. van, ahol nincs családi segítség, és élni kell, rezsit fizetni, ruházkodni, amit fősuli mellett diákmunkából nem mindig lehet megoldani. nincs is minden szaknak levelezős párja, és egy nappali mellett nem tudsz 8 órás melót vállalni. 4-6 órásból meg albérlet, kaja, ruha, számlák... hát ember legyen a talpán...

és a tandíj? több százezret hogy fizetsz kiha a szülő nem segít? ahol meghalt, vagy munkanélküli, vagy nyugdíjas, ott a gyerek csak álmodozhat diplomáról. :(

én nem keresek rosszul, de elmegy a lakáshitelre, tandíjra nem futná. ha nem lenne hitelem, akkor albérletre menne el ugyanez. idős apámat is én támogatom, mert betegség miatt elvesztette az állását. nem olyan egyedülálló ám az én helyzetem, sajnos sokat változott a világ, régebben a szülő tudta támogatni a gyereket, ma már gyakran fordítva van.

csak az mondja, h nem pénzkérdés, akinek van rá pénze.

bizony nagyon is pénzkérdés ma már.

és az állami is pénzes. meg a koli, meg a kaja, meg a ruhák, meg a tankönyvek, meg az utazás, meg nagyon-nagyon sok egyéb.

Egyrészt, ahogy mások írták, sokan nem engedhetik meg anyagilag az egyetemet.

Igen, vannak akik bekerülnek és ösztöndíjat kapnak meg dolgoznak mellette, meg haza is ad, attól függetlenül a nagy többség nem ilyen.

Másrészről meg normális esetben nem csak akkor kellene valakinek jól élnie, ha diplomája van, hanem bármilyen teljes állással meg kéne keresni annyit, ami elég egy normál életszínvonalra. És ez az, ami Mo.-n nincsen meg, bizonyos munkáknál hiába dolgozik, sose lesz meg az annyija.

Kedves #4:

Havonta körülbelül 5000 Ft támogatást kaptam, mellette folyamatosan tanítottam, diákmunkát vállaltam és kihoztam magamból a lehető legtöbbet, hogy minden félévben a maximális tanulmányi ösztöndíjat kapjam.

Ezt bárki megteheti, aki lusta hozzá, annak őszinte részvétem, de 2014-ben _bárki_ járhat egyetemre, aki elég jó és szorgalmas. 5 éven keresztül napi 4-5 órákat aludtam, de el tudtam végezni önerőből az egyetemet és rendes munkám van.

örülj neki, h neked sikerült. légy rá büszke. de az is vagy, ahogy látom.

de ugye nem gondolod, hogy ez a diákok 100%-ánál működik? annyi diákmunka nincs a világon. de sokan vállalnak mellette rendes főállást is, csakhogy tudjuk jól, hogy a munkáltatók nagy része trükközik, túlóráztat, nem fizeti ki, nem ad szabit, nem enged el táppénzre, stb.

így fel sem tud készülni a vizsgájára, aki ilyet fog ki, meg a ritka alkalmakra sem tud bemenni.

nyilván az is egyértelmű, hogy mindenki nem adhat magánórákat, mert arra nincs igény. és nem is való mindenkinek, de most nem a lustaságra gondolok. nem mindenki született tanárnak, vagy nem olyan kommunikatív, esetleg ő érti, amit tanul, de továbbadni már nem tudja ügyesen.

azt pedig, ne haragudj, de nem hiszem el, h éveken keresztül minden egyes éjjel 4-5 órát aludtál, mert abba belerokkan az ember. nem egészséges, nem kellene arra buzdítani az embereket, hogy az egészségüket áldozzák fel, tegyék tönkre. tényleg megéri diplomát szerezni, hogy utána a diplomás béredet egész életedben gyógyszerekre meg kezelésekre költsd. de amúgy el sem jutsz addig, mert heteken-hónapokon keresztül 4-5 óra alvást megbosszul az ember szervezete, egyszer csak összesel kimerültségedben, főleg ha még fizikai melód is van a szellemi mellett. igazán ajánlom mindenkine, hogy csinálja ezt, aztán majd a pszichiátrián kössön ki. milyen jó tanács!

annyi minden van, amit nem veszel figyelembe. lehet neked a suli meg a munkahely meg az otthon mind közel volt egymáshoz. akinél nem így van, annak nehezebb! és most nem arra gondolok, hogy Győrből Debrecenbe megy egyetemre. vegyünk csak egy egyetemvárost. Debrecent, mert azt ismerem. itt csak busz, troli meg villamos van, metró nincs, és nem fogok abból kiindulni, hogy a gyereknek kocsija van. vannak olyan városrészek, ahonnan kb. egy óra elérni az egyetemet. és aki vidékről jön be? én ilyen voltam. Debrecen mellől mentem, nagyon rossz a közlekedés vidékre, 2-3 óránként van busz, nem részletezem, bejutva a városba még mennyit kell utazni. csak azt akartam ezzel írni, hogy nagyon sok diáknak napi 2-4 órája simán elmegy az utazással. akkor vannak ugye az előadások, meg az említett munka. meg hazajutni pihenni. ez nem működik mindenkinél! nálad sikerült, meg vannak mások is, de nem mindenki ilyen szerencsés. egyet ki kell húzni sajnos sok diáknak. ha a pihenést, akkor kórház lehet a vége. ha a munkát, akkor nincs pénzed. ha a tanulást, akkor nem sikerülnek a vizsgák.

nekem volt olyan, ha visszaemlékszem, hogy 5 körül kellett kelnem, 6kor jött a busz, 8-tól volt előadásom délig. délben jött volna hazafelé busz, azt ugye nem érhettem el, a következő 14.30-kor!

üresjárat: reggel 7-8 között, délután 12-14.30 között. ilyen munkaidő sehol sincs. ebben az időben magánórát se nagyon adsz, mert a kisebbek iskolában vannak. olyan helyet se tudok, ahova délben kell bemenni. szóval igen, én mehettem volna folyamatos délutánra 14-22 műszakba, hazaérek éjfélre, és az üresjáratokban tanulhattam volna.

de még az is gáz, hogy ez csak az egyik nap volt, másnap délután volt előadás, harmadnap egész nap, össze-vissza. olyan helyet se nagyon tudok, ahol örülnek neked, ha hétfőn pl. délután mész, kedden délelőtt, szerdán nem mész, és így tovább, ha meg vizsgád van, akkor egyáltalán. itt Debrecenben legalábbis nem találtam ilyet, pedig kb. 15 éves koromtól voltam diákmunkás, csináltam sok mindent. szórólapoztam, kérdőíveztem, álltam szalag mellett a műanyaggyárban, a nyomdában, csomagoltam a gyógyszergyárban, stb.

de nem tudtam volna megfizetni így sem, hogy beköltözzek a városba egy albiba, mert a szüleim nem tudtak pénzt adni, egyedül meg ez nem megy.

elárulom, az lett a vége, hogy elmentem egy multihoz dolgozni, és nagyon fájt, de otthagytam az egyetemet. sokat sírtam, sőt újra akartam kezdeni, de egy műszakos munkát kaptam egy multinál, ahol minden héten volt túlóra. és most jön a legdurvább: ha végigcsinálom, most tanár lennék, szeptembertől júniusig lenne fizetésem. aztán meg vagy hosszabbítanak, vagy nem. van egy tanár a családban, 3 diplomája van, fogyatékos gyerekekkel foglalkozik. szereti, szívvel-lélekkel csinálja, de amikor beszélgettünk kb. 3-4 éve, kiderült, hogy ő a 3 diplomájával 90 ezret visz haza. én akkor kerestem 120-at. azóta biztosan ő is többet kap, de tutira nem annyit, mint én. azóta nem járok műszakba, előléptettek, rendes irodai munkarendben dolgozom, juttatásokkal, prémiummal, cafeteriával, egy tanárinál lényegesen magasabb fizetésért. ha végigcsinálom az egyetemet, ma dolgozhatnék fele ennyiért, közalkalmazottként, nulla juttatással. megérte volna? NEM.

mondhatjátok, hogy a tanári lét csak egy apró szeglet, de programozóként jobban keresnek.

a párom szintén nem egyetemet végzett, viszont egy jó és ritka szakmája van, és jó munkahelye. a fizetése simán üti egy programozóét. talán ezekből a fizetésekből már el tudnék végezni egy egyetemet, de már úgy állok hozzá, hogy nem éri meg.

Én sem értek egyet!

Diplomás vagyok, építőmérnökként végeztem. Két kézzel kapkodtak utánunk pl. a vízügyi igazgatóságok, ami tök jó, hiszen életképes szakma, van értéke a diplomádnak, azonnal eltudsz helyezkedni blablabla... maszlag. KÖZALKALMAZOTTKÉNT, ahol jó ha már kilencvenpárezret ki tudsz csikarni mindenféle extra juttatásokkal együtt. Szerintem ez nevetséges és itt is fordítottam hátat az egész bagázsnak. Nem akarok én igazgatói székbe csücsülni rendesen, de nem azért tanultam 4 évig, hogy annyi pénzt kapjak, amennyit nagyjából az is simán megkap, akinek semmilyen végzettsége nincsen.

Amikor beleláttam a piac helyzetébe, akkor döntöttem el, hogy megyek tovább mesterképzésre és igyekszek minél többet kihozni a lehetőségeimből, hogy utána nagy ívben elkerülhessem az állami szférát.

Mindezek mellett megjegyzem, a páromnak egy abszolút életképtelen OKJ-s végzettsége van. Felvették egy optikába minden hozzáértés nélkül és tisztán kézbe kap 130-at, illetve befizették egy suliba, ahova el is engedik 3 hetente néhány napra. Ettől a fizetéstől sem kell falnak menni, de remélem érezhető a kontraszt, amit próbáltam felvázolni. Egyáltalán nem az számít, hogy van-e diplomád, avagy nincs, a szakmád életképessége mellett egy jó nagy adag szerencse is kell az egészhez!