Miért vágyik mindenki alkalmazotti karrierre? Nem vállalkozni, befektetni kéne inkább?

Én szeretek alkalmazott lenni, egyszer volt még az exférjemmel közösen Bt-nk, az után azt mondtam hogy soha többet, vállalkozzon az akinek két anyja van.

A munkaidőt, a pénzt, hogy saját magad főnöke vagy és hogy nem kell más idiótákkal foglalkozni szokták felhozni érvként.

Én viszont azt látom, hogy a vállalkozó ismerőseim sokkal többet dolgoznak átlagban annyi pénzért mint én.

Én munkaidő után hazamegyek és a családdal vagyok, a hétvégéim szabadok, míg van olyan barátnőm, aki a gyerekek ellátása, lefektetése és a vasalás UTÁN éjjel kettőkor ül még le a gép elé, vagy hétvégén. Persze, nekem szabadságot kell kivenni ha mondjuk kedd délelőtt 10-kor kell valamit elintéznem (bár sokszor volt jó főnököm és egy rövid ügyintézésre elengedtek), de összességében ők többet dolgoznak.

Én tudok tervezni, látom előre hogy hónapokig mennyi lesz a fizetésem, tudom melyik napon mennyit kapok (ehhez persze megbízható munkáltató kell), míg a vállalkozó barátnőm lehet, hogy most kétszer annyit kap egy ügyféltől mint én, de a következő hónapban feleaannyit se.

Én nem látom, hogy olyan nagy tőkefelhalmozás lenne rájuk a jellemző, van akik egész jól megélnek (de ők sem milliomosok és keményen dolgoznak), vannak akik meg napról napra küzdenek és nem tudják, hogy jövő hónapban lesz-e elég bevételük kifizetni a gyerek különóráját.

A hülye kollégákkal kapcsolatosan: persze, előfordul, de most is azt látom, hogy a vállalkozó haveroknak sokkal több hülyével kell megküzdeni mint nekem valaha és még el se küldhetik őket a fenébe mert ügyfél, ő fizet. Eddig két munkahelyem volt ahol pocsékul éreztem magam, az egyik helyről 3 hónap után, a másikról 1 év után. Nekem inkább az a cél, hogy olyan helyen legyek alkalmazott, ahová szeretek bejárni és jó a közösség. Szerencsére ez most is sikerült és most ahol vagyok már nyugdíjig tervezek maradni.

Tőlem is kérdezték páran, hogy miért jó könyvelőként irodában gályázni, mennyivel jobb lenne nekem cégek könyvelését saját vállalkozóként végezni és a magam főnöke lennék. Na ez nekem maga lenne a kínszenvedés.

Sokkal többet kellene melóznom, míg nekem kellene a könyvelőprogramot beszerezni, itt az informatikus az orrom elé tol mindent készen. Nem nekem kell a munka után futni, hanem elém teszik. Ahogy írtam kiszámítható a fizetés, jó a csapat. A felelősség a főnökömé, aki aláír, míg vállalkozóként én tarthatnám a hátam mindenért.

A konkrét könyvelési munkát utálom, szerencsére főleg elemzéseket csinálok, amit szeretek. Úgyhogy a munkám 95%-át szeretem, míg ha vállalkozó lennék, akkor a 95%-át utálnám.

Na ezért. :-)

4-es jól leírta annyit még hozzátennék, hogy ha nem megy a vállalkozás akkor is fizetned kell keményen a járulékokat, ami sok tízezer forint havonta.

Meg ha mindenki vállalkozó, ki fog dolgozni a vállalkozásokban?

Sajnos nincs mindenkinek pénze az induláshoz, a hitel öngyilkosság, a lakosság csóró, a gazdasági politika nem nyújt biztonságot nem stabil, kiszámíthatatlan.

Vegyük csak a trafikmutyit, hogy nem lehet nyitva non-stop egy üzlet csak ha a tulaj vagy a család áll be és most dettó ugyanez a vasárnapi nyitva tartással.

A kedvenc kisboltomból pont ezek miatt küldtek el két alkalmazottat...már nem éri meg.

Akik ott vették a cigit azok vettek egy kétdekás piát is mellé esetleg a reggelijüket is.

Aztán nem nyertek a pályázaton, elkoptak a bagós vevők több százezres forgalomkiesés lett a vége.

Ki volt erre felkészülve? Melyik vállalkozó?

Itt nálunk nem érdemes vállalkozni mert csak szívatják a vállalkozókat, terhelik őket, a vásárlóknak meg nincs pénzük.

Nem volt olyan rossz 30-40 évig egy helyen lenni. Biztonságot nyújtott, kényelmes volt. Mellette lehetett fusizni egy kicsit jött egy kis mellékes és mégsem dolgoztál nem idegeskedtél annyit, mint egy vállalkozó.

Azért elég nehéz 3-4 lakás árát összespórolni még külföldi munkával is.

A lakáskiadás meg a lehető legrosszabb biznisz, egyáltalán nem éri meg. Nekem két ismerősöm is van, akik -bár csak 1-1 lakást adtak ki - inkább eladták és másba fektették a pénzüket és azt mondták soha többet lakáskiadás.