Általában jókat hallok a külföldi munkáról, mégis sokan hazajönnek. Miért van ez? Nem hiszem, hogy csak a család közelsége miatt adják fel a 3-4x-es fizetést.

Honvágy, család, új célok, amik itthonra szólnak és nem egy idegen országba.

Ha csak a pénz miatt megy ki valaki, az sokszor tér vissza is. Ha teljesül az elérni kívánt cél, ami a pénzt illeti, már nem biztos, hogy kint tervezel tovább, pláne ha a kinti tapasztalataidat, kapcsolataidat itthonról is jól tudod kamatoztatni, még ha a fizetésed nem is éri mér el a kintit, de pl. nincs a fejed fölött jelzálog, hanem önerőből veszel magadnak ingatlant a hitel helyett. (mi is így voltunk)

Honvágy, barátok, család (bár nekem lassan minden ismerősöm kint van, így ha a barátokra vágyom, akkor inkább Németországba kellene vágynom, nem Mo-ra :)).

Másrészt a rengeteg sikerszózat mögött sokszor komoly csalódások is vannak. Senki nem vallja be, hogy nem jött be az élet odakint, hogy hiába keresett 4x annyit, ha 3x annyiba került minden, hogy esetleg nagyon gagyi munkát talált csak, hogy kint sincs kolbászból a kerítés, hogy hiába keres sok pénzt, ha ötödmagával lakik egy albérletben, annyi már nem jut, hogy elmenjen sörözni vagy egy moziba...

Nem mondom, hogy mindenki megszívja kint, sőt! az ismerőseim 80%ának tényleg bejött (jó munkája volt mindegyiknek itthon is), de az is biztos, hogy még senkitől nem hallottam, hogy szar kint, pedig volt, aki világosan megszívta, és 1.5 év után hazasunnyogott, mert az itthoni kényelmes irodai munkáját cserélte egy kinti betanított melóra, ami 2x annyit fizetett, mint az itthoni, csak éppen ez semmire nem volt elég arrafelé.