Ti mihez fognátok ha apátok meghalna és rádszállna az ő 200 milliós tartozása a bankok felé?

Jól fizető munkám lesz, ha elvégzem az egyetemet, de ahhoz nem fizet elég jól hogy 200 milliót visszafizessek... Egyszerűen kilátástalan vagyok. A normális az lenne ha egy kis lakást vagy házat és némi kp-t ráhagy a szülő a gyerekekre. De etyke gyerek vagyok, cserébe megörököltem 200 milla minuszt, f.asza. Nem vagyok egy nagyravágyó ember, de azért nem bántam volna meg ha nem -200 millióval kezdem az életet.. Mindig is éreztem hogy apám egy önző f.arok(Isten nyugosztalja), és persze volt egy álma amit teljesíteni akart, de elb.aszta, és ezt nem lett volna képes beismerni életében, egyszerűen nem érdekelte a tartozás, csak persze az nem jutott eszébe hogy az mind rám fog szállni. Nekem is lett volna egy olyan álmom hogy normális életet éljek, legyen egy szép családom. De nem, nem lesz. Az egész életem arról szól majd hogy ezeket a szarokat visszafizessem. Se többről, se kevesebbről. Komolyan, ha feleségül akarnék venni valakit akkor azt fogom mondani hogy nem lehet, nincs jogom elcseszni mások életét. Egyszerűen nem tudom hogy mi lesz így... És azt se tudom hogy ezt most miért írtam le. Talán hogy az emberek többsége ne sajnálkozzon hogy nincs ájfon 7 már a kezében.

Nem rossz ötlet, csak egyből utcára kerülnék, pláne hogy még egyetemre is járok...

Na igen, csak az a baj hogy anyukámnak is kell élnie valahol, bár ezt kihagytam sajnos a szövegből. Egyébként pénzügyi szektorba tervezek menni az usába.