Hogyan lehet hozzászoktatni a szervezetet a 8 órán át való álláshoz, hogy ne legyen fárasztó a gyári munka?

Én pl. úgy csináltam, hogy tanultam akkor, amikor ez az egy dolgom volt az élezemben.

Ezáltal elég jól hozzászoktattam a szervezetemet ahhoz, hogy a gyáraknak a közelébe se menjen.

Mivel nem csak ahhoz értek, hogy retkes, mocskos cuccokat buheráljak egész nap, így ezt nem is várja el tőlem senki és még jóval többet is fizetnek érte, mint gyárakban tennék.

Utolsó, nagyon kevés olyan alacsony végzettségű emberrel találkoztam életemben, aki nem a saját elcseszett mentalitásának köszönheti azt, ahova később jutott.

Ezek az iskolában rendszerint mindent csinálnak a tanuláson kívül, ami hagyján, de inkább azt is csesztetik aki nem éjjel-nappal velük cseszi el a napot a kocsmában.

Aztán meg méltatlankodnak, ha egész életükben trágya melót kell tolniuk utána. Mert nyilván arról is azok tehetnek, akik ahelyett azt (is) csinálták amit kell.

Ha nem hiszed, nézd meg egy szakiskola környékét. Az idősebb szakmunkások még valamennyire normálisak voltak, de amennyit én láttam belőlük, a tizenéves korosztályuk ezeknek olyan állat módra viselkedik, hogy cirkuszban kéne mutogatni őket.

Persze lehet, hogy csak én láttam rossz mintát. De pl. az a nem is olyan régi eset is ebben erősített meg, mikor az egyik gyereket addig szadizták a társai, hogy leugrott az emeleti körgalériáról.

Azért sok gyári munka ma már közelében sincs annak a nagy fizikai terhelésnek mint ami régen volt. Az embert sokkal jobban terheli a monoton munka, 8 órás állás és a 3 műszak mint sem az, hogy nehéz fizikai munkát kelljen végezni. Az pedig nettó baromság, hogy a gyári munka férfias.

Az pedig, hogy sokan gyárban dolgoznak azt többek között a társadalmi berendezkedés számlájára is írható. A legtöbb diák előtt nincs olyan családi minta ami pl egy diploma megszerzésére sarkalná, ez esetben jönne szóba az közoktatás aminek többek között ez lenne a feladata. De jelenleg ott tartunk, hogy egyre több embert akarnak szakmunkás iskolába terelni, tehát no comment.

Persze az egyéni felelősséget sem szabad háttérbe szorítani, amikor az ember már kilépett az iskolából és van saját keresete akkor még mindig ott a lehetőség a tanulásra, ha nehéz is nem lehetetlen. Az első munkahelyeim nekem is gyári és raktári munkák voltak, aztán megundorodtam ezektől a munkáktól és újraérettségizés után 2 éve távoktatáson kezdtem meg az egyetemet. Mellette, hogy legyen időm tanulni és nem utolsó sorban nyelvtanulás miatt is külföldön szezonális munkákat vállalok.

Tehát nem kell beletörődni abba, hogy csak gyári munka jutott, mert ma már rengeteg lehetőség van arra, hogy az ember kilépjen belőle. Nem feltétlen kell diplomát szerezni, ideje pedig mindenkinek arra van amire beosztja.

@2

Király vagy, le a kalappal előtted! Ja nem, igazából én és csomó ismerősöm is diplomával vagy OKJ-vel rendelkezik, aztán jelenleg enyém a legjobb munka ebből a baráti körből - tegnap ugyanis felvettek árufeltöltőnek, értelemszerűen minimálbérért.

Inkább a 6-osnak van itt igaza, leszámítva, hogy a környéken én jól fizető gyárról nem tudok, csak olyanról, ami minimálbért fizet 3 műszakra, havi legalább 1, de inkább 2 kötelező szombattal. Abból viszont 45 percig tudnám sorolni a cégneveket.

Gratulálok, 2-es!!!

Pusztán azt az egy, aprócska tényt felejted el, hogy minden bizonnyal naponta többször is használsz olyan eszközt, fogyasztasz olyan terméket, amit gyárban, az általad lenézett melósok állítanak elő, csomagolnak be, stb.

#9 ezt úgy mondod, mintha a gyári munkát az emberiség iránt érzett szeretetükből és szolgálni vágyásukból választják nagy önfeláldozással, nem pedig azért, mert ez az egyetlen dolog, amit el tudnak végezni és ambícióik sincsenek.

De majd pár év múlva úgyis teljesen automatizálva lesznek a gyárak, az ott dolgozókat pedig mind kirúgják.