Hogyan éltétek meg lelkileg a hasonló helyzetet?

#21 Egy-két dologról tudnak, de nem mindenről. Anyum szerint ez az én döntésem, náluk is hasonló felállás volt, ő azt mondta, hogy lehet nem így csinálná újra, de akkor épp ez tűnt a legjobb megoldásnak.

Most ez az első ilyen nagy kölcsön és nem lesz rendszeres és visszakapjuk.

Ami jobban zavar, hogy anyósomék viszont nem tudják, hogy anyumék ennyit adnak, mert a férjem nem mondja nekik. Én meg fogalmam sincs hogyan tudnám felhozni úgy, hogy ne csak rontsak a helyzeten.

Ráadásul anyósom ha valaki jobban él, mint ő, akkor nem azt látja, hogy a másik mennyivel többet dolgozik, mint ő, hanem, hogy nem ad neki, hanem értelmetlen dolgokra költi. (Ráadásul több ismerősének a lánya nagyon támogatja a barátnőit, amerikai utazás, évi 3-4 belföldi wellness és társai, így ez az etalon neki valahol, még akkor is, ha nem mondja ki). Mi viszont nem ezt hozzuk családilag, hanem gyűjtögetünk eü-re (szerinte a magánkórházi szülésem helyett mehettünk volna nyaralni) meg oktatásra, a gyerekek taníttatására (dehát az ő gyerekei is szereztek diplomát pedig nem jártak külön tanárhoz, meg a jogsit is maguknak finanszírozták).

#29 Nincs sok minden amit írhatnék. Tudja, hogy idegesít amit a szülei csinálnak, de nem érzi úgy, hogy jobban tudja, mint ők, így nem akar beleszólni. Néha idegesíti, hogy a szüleim ennyit adnak.

Amúgy 12 éve legjobb barátok voltunk 8 éve vagyunk együtt. Most a gyerek születésével bele kellett rázódnunk és voltak elég nagy veszekedéseink, de szerintem kezd megint teljesen rendben lenni a kapcsolatunk.