Tényleg felesleges találkoznom vele, ez ennyire egyértelmű?

Jártam már párnál, senki nem talált nálam semmit, de tudjátok már jobban a szakembereknél. Ja és azért mert befelé forduló vagyok (már kevésbé), de határán voltam. Egyéb semmit nem találtak, azon sem tudtak mit kezelni, csak mondtak valamit, de biztos majd ti megmondjátok épelméjű vagyok-e. Ha valami nem tetszik nektek folyton ezt a kártyát játsszátok ki, hogy kezeltesd magad. Nincs mit, köszi szépen. :*

Ne vegyétek fel, fáradt vagyok, és unom már ezt a szöveget. A többiben igazatok van. Kíváncsi vagyok rá, ennyi.

Nem a fészen ismertem meg, mindig is tudtam, kölyökkorom óta, hogy ő van. De ő egy teljesen más világot képvisel. Kevesebb lehetőségem volt tizenéve informálódni róla, és nem is illett az akkori életembe. Ma se de manapság ilyesmin nem akadok már annyira fenn. Felkeltette a figyelmemet, de valahogy mégis mindig elmaradt, hogy utána érdeklődjek.

Egyébként rengeteg tanúja volt milyen boldogtalan volt a magánéletében, bárki a megmondhatója milyen görcsösen kereste az igazit, és hogy senkiben sem talált rá. Aztán megalkudott, de képtelen volt hazugságban élni, a vére hajtotta tovább. Depressziós volt, magába zuhant. Ennek sok tanúja volt. Sokan hitték hogy meleg, vagy Casanova típus, örök agglegény marad, de 35 felett egyre-egyre jobban vágyott már családra. Barátja, családja, szerintem bárki igazolná ezt. Utána jártam, látszatra ezt mind így látom magam is, aki empata mint én hamar vágja az ilyet. Aztán valaki azt mondta ez a valaki én vagyok, akire olyan soká várt, de feladta, már nem bírta. Talált valakit, akibe nem szerelmes, de jól megértik egymást és boldog vele. Elsőre azt nem, hogy van valakije, azt várta közbelépek, és csoda történik... Ha szólt volna... Ha tudtam volna... De már csak látni akarom. Nem várok csodát. Azt várom, hogy azt igazolja, hogy ez hazugság. Hogy nem volt látomása rólam. Hogy nem írt soha dalt hozzám, hogy végre rátaláljak. Be akarom bizonyítani ennek a "jóakarójának" hogy ez ostobaság, ilyen nincs és ha van sem igaz. Aztán kirakott kártyát, aztán raktam magamnak, aztán megkértem mást, aki nem tudta a sztorit, ugyanazok a lapok jöttek ki más sorrendben. Persze neki jobban hinnék, mint ilyen hókuszpókusznak. Ez hülyeség úgy, ahogy van. A baj, hogy érzek irányába valami megmagyarázhatatlant. Nem sima tetszést, mert tök átlag hapsi. Nem tudom mit. Most boldogok vagytok? Hogy többször is pontosan leírt engem, és ez az illető mikor meglátott engem ez jutott rögtön eszébe. Én is álmodtam egy pont olyan hapekról 5 évesen, mint amilyen ő volt akkor, de ezt majd ezó kategóriába írom ki, mert ide ez nem tartozik. Nem akarom ledönteni a lábáról, csak adni egy esélyt, hogy bármi megtörténhessen, és ha nem történik semmi, akkor nem történik semmi, nekem úgy is jó.