Tényleg felesleges találkoznom vele, ez ennyire egyértelmű?

Még valami. Bocsáss meg, hogy itt válaszolok az ezotéria rovatban feltett kérdéseidre is, de annyi van már, hogy kezdtem elveszteni a fonalat, erre pedig nemrég válaszoltál, tehát remélem, hogy figyeled.

Ő nem tudni, hogy hogy áll a feladatával, a lelki fejlődésével, a karmikus szálaival, de te komoly felhalmozott karmát hordozol magaddal. Valószínűleg a vele való egyik előző életedre azért emlékszel, mert szükséged van rá, hogy az akkor történteket megértsd, és rendezni tudd az onnan hozott dolgokat. Csak úgy senki nem emlékszik az előző életeire, ahogy te sem emlékszel mindre, csak arra az egyre. Mint mondtad, két kapcsolatodban is az a viselkedési minta ütötte fel a fejét nálad, ahogyan akkor is viselkedtél. Ugyanazt a "hibát" követed el újra és újra, és szerintem őt kaptad kulcsként hozzá, hogy megérthess valamit, és tovább tudj lépni.

Te valamit elronthattál vele, ő pedig megölt téged, nem tudtad kijavítani, amit kellett volna, és annyira megviselt ez téged, hogy azóta is futod ugyanazokat a köröket. Benne maradtál a mókuskerékben, az univerzum pedig valószínűleg visszaterel téged a gyökerekhez, hátha az segít, és feloldozást nyerhetsz. Valószínűleg nem újra szeretőként van neked szánva, hanem tanítódul! Nem a fizikai jelenléte fontos az életedben, különben térben és időben is közelebb születtél volna újra le hozzá. Nem akarlak bántani, de nem hiába történt a szeparáció "ő egy egészen más világot kévisel", hisz nem az volt a cél, hogy újra elkövesd vele ugyanazt a hibát, időt kaptál, hogy emlékek és látomás által felkészülhess a vele való szembenézésre! Most is mint mondtad, közbejöttek dolgok az életedben, ez azt jelezheti, hogy még mindig nem állsz készen. Ahogy te is utalsz rá, azóta tisztultak benned a dolgok. Hagy ülepedni az iránta való érzéseidet, mielőtt megkeresed, mindkettőtök érdekében! Nem szeretnék ellentmondásba keveredni magammal, mert továbbra is fenntartom, hogy nem féltelek titeket egymástól. Feltehetően dolgod van még vele, és a sors sem hagy közel kerülni hozzá, amíg nem vagy rá kész. Te sem vagy rossz szándékú, és egyre tisztul benned, hogy miként kezeld őt, őt pedig mint mondtam, szintén nem féltem egy olyan bonbontól, mint te. Csodálod őt, tiszteled, szeretettel tekintesz rá, és rég feloldottad magadban azt, hogy közékori nemesként megölt, te is érted, hogy az akkor benne lévő gátak és sebek rendezése az ő karmája volt, és nem a tiéd, az értetlenséged kíváncsisággá szelídült, ami fontos, mert segít átgondolnod a saját dolgaidat is, és kedves, hogy törődsz vele, és törődni is igyekszel, mert annak idején az egód miatt nem vetted észre mi zajlik benne, de most érdekel! Tiszteletben kell tartanod a házasságát, hogy mással boldog (talán így kellett lennie, hogy csak most találhass rá!), az is lehet, hogy ez a kulcs, rajongójaként, tisztelőjeként, vagy barátjaként kapcsolatba kerülve vele, könnyebben jelenthet gyógyírt a mérhetetlen önzésedre a köztetek lévő kapocs, mint szerelmeként. Nincs nálam a bölcsek köve, de ezt sikerült kihámoznom a történetedből, így ezt nyújtom tanácsként neked! Járd tovább ezt az utat, amin elindultál, építsd le az egódat, hogy találkozhass vele, és feloldhasd a karmádat.

Igazán nincs mit :D Majd tudósíts a fejleményekről.

Azért arra kíváncsi lennék, hogy aki nem ért egyet a válaszaimmal, az mit is gondol, mi a véleménye, és mit is tud Tarkanról, és a teljes történetről, és ő mit tanácsolna.

Vajon érzékeli-e a szavaidban a szarkazmust, és az öniróniát? Más is érzékeli-e a szándékaid ártalmatlanságát, hogy nem egy tincset, vagy egy forró éjszakát akarsz tőle, hanem csak bizonyosságot vársz. Hogy te magad is kételkedsz, mennyi a valóságos a tapasztalásaidból, és pusztán útmutatást vársz. Az ezotéria rovatos kérdéseidben ez egyértelmű. Én elolvastam a legtöbb dalszövegfordítását, néztem videókat és interjúkat vele, és bár semmiféle perdöntő bozonyítékot nem találtam, ami egyértelműen igazolná a feltevésedet, de kapaszkodjatok meg, semmi, de semmi olyat sem találtam, ami cáfolhatná. A "kapaszkodókat", amiket te is találhattál, magam is felfedezni véltem, de mind mind lehet a véletlen műve is, persze, hogy kíváncsi vagy butaság, a képzeleted játéka-e, amit hiszel.

Amit a napokban írtál, én kezdem elhinni neked, hogy csak szimplán elmennél, és ha szerencséd volna, hogy ő is megláthasson, eszedbe sem lenne előtte hülyét csinálni magadból, és őt kínos helyzetbe hozva a nyakába zúdítanod egy ilyen mesét. Akkor pedig nyilván egy szimpla rajongót látna benned. A rajongóit pedig szereti. Kedves velük. Rengeteg (!) fényképet találni róla a rajongóival, és az ő hozzáállása egyáltalán nem igaz minden hírességre. Találtam netes kalandozásaim során régi videókat, ahol meg is puszilta, meg is ölelte némelyiküket (sokakat), bár mióta megházasodott nem tudom tartja-e még ezt a szokását. Teljesen ártalmatlannak tartalak titeket egymásra nézve.

Gond csak akkor lehet, ha igazad van! Ha beigazolódik, hogy korábbról ismeritek egymást, senki sem tudja akkor milyen érzelmek szabadulnának el köztetek. Ezért is kell mindinkább rendezned magadban az ezzel kapcsolatos dolgokat. Számítanod kell a lehetetlenre, hogy az se érhessen váratlanul. Fogadd el tanítódul őt, mert ez a legbiztonságosabb módja, ahogy tekinthetsz rá. Aki azt javasolja, kerüld el a vele való találkozást, az a legnehezebb dolgot várja el tőled. Valószínűleg nem ismeri azt a hívást a szívben, amit te tapasztalsz. Ha dolgotok van egymással, a sors hozzá terel, ha nem most, hát a következő életetekben. De miért kaptál volna róla most jelet, ha nem volna dolgod vele? Ha nem történik semmi, akkor elkönyveled, hogy tévedtél. Ha igazad van, esélyed nyílik rá, hogy letedd a régóta (évszázadok, életek) cipelt dolgokat. Vagy aki úgy gondolja, hogy ne keresd fel, mit gondol, mi egyéb történne? Én erre jutottam. Ezerszer átgondoltam, és felesleges tiltani téged tőle.