Nem lesz menyasszonytánc, csokordobás! Kiakadt a rokonság! Mit tegyek?

Figyi, nem olvastam végig a válaszokat, de leírom a tanácsom.

Az én esküvőmön nem volt menyecsketánc, mert nem akartam, persze a családból hiányolták, de nem érdekelt, nem akartam annyi ember előtt parádézni, meg erőltetni, hogy adjatok még pénzt. Én mindenkit jó szívvel láttam vendégül, nem azért, hogy kicsikarjak minél több pénzt.

A másik, hogy nem akartam csokrot dobni, de mondták, hogy azt keeeeell. Mondom nem megalázó, hogy kiállítják azokat, akiket mondjuk érzékenyen érinthet, hogy igen, nekem még nem sikerült férjhez mennem, és valószínű nem is fogok, mert a pasim egy balfék, aki csak húzza az időmet? Válasz: neeeem, hidd el, csak te gondolkodsz így. Ok. Akkor legyen. Végeredmény: odaálltak a barátnőim, erre a családból odanyomtak egy kislányt, aki kb 8 éves volt akkor, hogy persze, hát menj oda te is. Nem baj, hogy hajadon, eladósorban lévő lányoknak való ez a szokás, neeeem, nyomjunk oda egy gyereket is, mert az olyaaaan cukiiii. Na ki kapta el a csokrot??? Hát persze, hogy ő...nyilván...nekem meg vigyorogni kellett, meg puszit adni a kelletlen gyereknek, aki arra sincs megtanítva,hogy legalább köszönjön, ha találkozunk...tudod ki akarná puszival kínozni, de persze az is, mintha kötelező lenne, különben én vagyok a gyerekgyűlölő. Pedig nem, csak ilyen idős koromban én normálisan tudtam viselkedni.

Szóval ilyenek miatt nyugodtan tojd le a rokonokat. A mai napig nem bánom a menyecsketánc hiányát, a csokordobást viszont igen.

De a lényeg úgyis a szertartás volt, meg hogy mindenki finomat egyen-igyon, a többi meg kit érdekel.

A hagyományos, az viszonylag rugalmas szerintem, ha a neten utánaolvasgatsz, ott is többféle módon írják, mit-mikor-hogyan. Szerintem rá lehet idomítani az esküvőt arra, ami mindenki számára elfogadható, ha van ilyen szándékod. (Bocsi, nem olvastam el a korábbi hozzászólásokat.) Tehát mindenkinek kell kötnie kompromisszumot. Ha a vőlegényed hagyományos esküvőt szeretne, akkor dugjátok össze a fejeteket és beszéljétek át, te ebben milyen mértékig tudnál benne lenni, mi az, amit a kedvéért vagy jószántadból is bevállalsz, és mi az, amit adott formában semmiképpen.

Például, a mi esküvőnk csak félig-meddig volt hagyományos. Volt csokordobás, és jól sikerült, mert volt lány, aki tényleg pályázott rá és örült neki, a többiek meg közben jól szórakoztak. De szerintem mindenki úgy volt, hogy legyen csak az övé.

Menyasszonytánc ellenben nem volt, hanem egy nyitótánc, ami nem ugyanaz. Nem volt éjféli átöltözés pirosba, gyakorlatilag kb. éjfélig tartott az egész összejövetel, nem volt éjbe nyúló mulatozás. Nem volt élőzene, saját válogatást vittünk CD-n. Szóval egy olyan konszenzus volt, ahol úgy érzem, mindenki jól érezte magát. Hozzáteszem, nem is volt nagy létszámú esküvő, csak 22-en voltunk.

Én csak azt nem értem ilyenkor, hogy ha valaki kicsit mást szeretne, akkor az miért zárja ki, hogy a vendégek jól érezzék magukat?

Mármint szerintem a vegetáriánus történetben igenis a vendéggel van a baj, akinek muszáj volt húst ennie, mert nem bírt ki egy vacsorát. Ezért jött? Nem hiszem el, hogy minden más ehetetlen lett volna. Egyszerűen megmakacsolta magát, majd ő megmutatja mi a jó alapon.

Ahogy egy esküvőnél minden rokon meg akarja mondani mi a jó a párnak. Meg az esküvőnek. Ahelyett, hogy alkalmazkodnának kicsit és megpróbálnák egyszerűen jól érezni magukat az okoskodás helyett.

Nem akar csokordobást a kérdező és menyecske táncot? Most komolyan ez akkora probléma? Aki csak ettől érzi jól magát egy esküvőn azt nagyon sajnálom, de tényleg.