Miért ilyen hipokrata az állatvédők egy része?

Az egyik társállatnak tartják, a másikat a húsáért tartják.

Ha nem esznek húst, azzal nem fogják megváltani a világot, de ha egy-egy embert sikerül jó útra terelniük kutya/macskatartással kapcsolatban (most azokról beszélek, akik normálisan beszélnek), akkor nekik megéri.

Akik dühösen, minősíthetetlen módon beszélnek a saját életük frusztrációját írják le, azt hiszik a neten valakik és elérnek valamit a fröcsögő kommentjeikkel.

Ez nem húzható rá egy problémakörre. Az ilyen Facebook-os kommenthuszárok jelentős százalékának az állatvédelem kimerül a “cuki kutyus + édi cicácska” csomagban. Csak háziállatokra terjed ki, haszonállatokkal nem.

Utóbbival inkább az a probléma, hogy az átlag (főként városi) ember elvesztette a kontatot a természettel, így a haszonállatokkal is. Nem a megevésük a baj, hanem hogy ha eléjük tesznek egy rántott húst, nemhogy azt nem tudják, hogy az állat melyik részéből készült, hanem hogy milyen állatból van egyáltalán.

Nem gondolod, hogy most ugyanúgy viselkedsz, mint azok a kommenthuszárok, akiket úgy megvetsz? Jaj, persze, te több vagy, mert bambuszrügyet veszel a tesco-s csirkemell sonka helyett.

Te jó ég! Hogy jön ide a rabszolgatartás, meg az elnyomott nők helyzete? Ha ismernéd a történelmet, tudnád, hogy kezdetben a matriarchális tagozódás volt érvényben és sok helyen ez még most is így van.

Azért nehogy már nekem kelljen rosszul éreznem magamat, mert meg merészelek enni egy kocsonyát, ha úgy van! Az állat nem egyenlő az emberrel. A fogyasztásuktól nem leszünk kannibálok. TE JÓ ISTEN.