Az állatok és a gyerekek között van összefüggés?

Kedves kérdező, a történetedet olvasva az az érzésem, mintha a szüleid nem volnának egészen egyenesek Veled szemben. Kifogásokat keresnek ahelyett, hogy egész egyszerűen megmondanák: mi nem akarunk állatot és pont. Esetleg egyszerűen, reálisan meg is indokolnák. Szerintem ez volna a korrekt.

De lehet, hogy itt nem is az állatokkal magukkal szemben vannak ellenérzéseik, hanem az a lényeg számukra ebben az egészben, hogy Téged hozhatnak lehetetlen helyzetbe, és abban is tarthatnak, és ez nekik valamiért jó.

Vagy egyszerűen csak el akarják kerülni a bonyodalmakat.

Ne értsd félre, nem démonizálni akarom a szüleidet, de a szavaidból nekem ez elképzelhetőnek tűnik.

Kérdésedre pedig: ne legyen igazam, de ha ez a helyzet, akkor nem fogod tudni őket meggyőzni azzal, hogy ha lehet állatod, akkor jobb szülő leszel. Van benne egyébként igazság, de sajnos egyáltalán nem törvényszerű, hogy aki az állatokkal bánni tud, az az emberekkel/gyerekekkel is és fordítva. Nem akarok most történetekkel jönni: mindenre van példa bőven, és az ellenkezőjére is.

Ha ezzel akarod őket meggyőzni, és az a célod, hogy legyen közte összefüggés, akkor van. :)

Ha arról szólt volna a kérdésed, hogy aggódsz amiatt, hogy jó szülő leszel-e így, hogy nem volt állatod, azt mondtam volna nincs közötte különösebb összefüggés. (Egyébként is így gondolom.)

De nem vagyok biztos benne, hogy ezzel meg tudod őket győzni. 15 éves vagy, ők még valószínűleg nagyon nem akarnak téged és a gyerek témát egy lapon említeni. Már úgy értve, hogy még te is gyerek vagy. Tudják, hogy egyszer majd lesz gyereked, de erre még nem igazán gondolnak, mert az még soká lesz.

Szerintem más okok lehetnek itt, lehet nem szeretik az állatokat (anyám is ilyen, elvileg szereti őket, de soha meg nem simogatja és nem akar hozzáérni sem, pedig egyáltalán nem tisztaságmániás, sőt... olyan mocsok van néha, hogy jaj).

Amúgy már lehet olyan kutyák és macskát kapni, ami hipoallergén, az allergiások is tarthatják, mert nem okoz allergiás tüneteket.

A házba amúgy sem muszáj vinni, lehet kinti kutya is. A szomszéd meg hívhatja a rendőröket, ha nem tudja bizonyítani a dolgokat, illetve ti nem voltatok hibásak, akkor meghallgatja a rendőr a hisztijét, majd távozik és kész, nem történik semmi.

Ha van rendes kerítés és a kutya nem szaladgál az utcán, akkor minden rendben van.

Igen, most már mindegy. De azért is írtam, hogy ha esetleg megint lesz kutyád és előfordulna hasonló, akkor mondd neki, hogy hívja nyugodtan. Olyankor úgyis megkérdezi a rendőrség mindkét felet és elmondhatod mi történt, szóval emiatt nem kell aggódni.

Amúgy megértelek, nekem is hasonló gyerekkorom volt. Ha valamit szerettem volna (és már sírtam, könyörögtem, hogy bármit megteszek, csak lehessen), akkor azt sosem lehetett és elküldtek a francba a "hülyeségemmel". Persze amihez semmi kedvem nem volt, azt csinálhattam volna... De ha el akartam volna kezdeni és mondjuk kellett volna hozzá venni valami felszerelést, akkor állítom, hogy rögtön lett volna valami kifogás. :DD

Állataim is nagy részt csak azért lehettek, mert nagymamám vett nekem és akkor már ha morgolódva is, de megengedték.

Gondolkodom közben, hogy milyen állat lenne az, ami a legkevesebb piszokkal és költséggel jár. Gondolom ha a halakat nem engedik, akkor ékszerteknős sem lehet. Meg azzal ugye nem nagyon tudsz játszani...

A hörcsög és hasonlók meg gondolom "büdösek" vagy "szétrágják a házat". Talán még mindig inkább a kutya vagy macska lenne a legegyszerűbb, ami kint tartható. A cicát sétálni sem kell vinni. És ha kint van tartva akkor az allergia sem lehet kifogás, mert nekik nem kell megfogni sem. A szőre meg annyira nem száll a levegőben, hogy elkezdjen fulladni tőle az ember. Akkor megfelel bármilyen cica, a net tele van ingyen elvihető szép kiscicákkal (mindenképp hímnemű állatot javaslok, ha kutyáról vagy macskáról van szó, mert akkor addig sem kell aggódni, amíg esetleg nem jön össze a pénz az ivartalanításra).

Szerintem nézz ki egy aranyos kiscicát és mutogasd apudnak, hogy mennyire szeretnéd és ingyen el lehet hozni stb. Kezdd el neki csinálni az udvaron a helyet és mutasd meg nekik, aztán ha nemet mondanak kezdj el sírni és fuss el, majd zárkózz be a szobádba. :D Hátha ettől megenyhülnek és nagynehezen megengedik.

Remélem így, vagy úgy, de végül sikerül. :)

Emlékszem én felkeltem reggel 6-kor és az egész udvart rendbe vágtam, mire felkeltek, kigyomláltam a füvet a járdánál, lesöpörtem mindent, építettem fekhelyet, ráfestettem a nevét, talán még a vizes tálba is töltöttem vizet, pedig még a macska sehol sem volt! :DD Még ez után is nemet mondtak először, de a sírás (és pár hét) után végül maga anyám (nálunk is ő ellenezte inkább) jött oda közölni, hogy akkor döntsem el melyik cica kell.

Nem tudom, mi más válhatna még be ilyen szülőknél, mert a beszélgetés nálunk sosem jött be, hiába érveltem.