Kutya VS Macska. Valamit nem értek valaki elmagyarázná?

Azt szokták mondani, hogy a kutya hűséges a gazdájához, a macska pedig a kajához. (oda megy ahol rendszeresen kap enni)

Kicsit sarkított mondás, de nagyjából fedi a valóságot.

Mert otthon biztosan kapnak ételt. Bizonyos mértékben biztosan szeretik a gazdit is, de ha nincs étel, akkor továbbállnak. Némelyik még akkor is, ha van mit ennie.

Én személy szerint ezzel a tulajdonságukkal együtt szeretem őket, és vagyok inkább cicás, mint kutyás (kutyusom is van, és őt is ugyanannyira szeretem mint a cicámat, de két tök idegen állat közül inkább a macskát választanám.)

a macska valamilyen szinten vadállat, mert képes magát ellátni a vadonban (napi egy egér elég neki, hogy fedezze a napi vitamin szükségletét)

másrészt a két állat teljesen külön fajba tartozik, így nincs is értelme összehasonlítani őket

a kutya hosszú évszázadok eredménye, úgymond természetes, hogy ragaszkodik az emberhez, a macskák viszont sosem lettek háziasítva

Nyilván minden általánosító, lényeget kiemelni akaró megállapítás, túlzás. De, van benne valami.

Abban is valami, hogy

„Ha egy kutyát 3 napig etetsz, 3 év múlva is emlékezni fog rád, ha egy macskát 3 évig etetsz, 3 nap múlva már nem fog emlékezni rád.”

És ebben is:

[link]

7 válaszoló és még senkiben sem merült fel, hogy a macska mégsem annyira akaratos, hűtlen dög, mint amilyennek mondják? Persze sokkal függetlenebbek, mint a kutyák és mindegyikük emlékszik még rá, hogy Egyiptomban istenként tisztelték őket :) de a kutyákhoz hasonlóan ők is megtanulják hol laknak, ki a gazdi, saját nevük, behívás stb. csak a kutyákkal ellentétben velük nem szoktak célzottan foglalkozni.

Van két macskám és egy fél éve egy mentett kutyám is. Amióta kutya van, a fiatalabbik, bátrabb macskám minden "buliban" benne van: reggeli (eü.) séta, behívás tanítása, keresős játék, ül, pacsit ad, bármi, amit megvezetéssel tanulunk. (A kutya idős, mint az országút, baromi zárkózott, soha nem foglalkoztak vele. Sokszor megfigyelés alapján tanul, úgyhogy néha bedobom a macskát :D)

A macskák szinte még csak most indultak el a háziasítás útján a kutyákhoz képest.

Mondhatjuk úgy is, hogy sokkal inkább fajtársuknak, mint gazdájuknak tekintenek még minket: ha nem áll elég közel hozzád, akkor ha mennie kell, megy is.

Leginkább a gazda feladata a saját példánya háziasítása.

Amikor még albérleteztünk, volt, hogy egy öregasszonynál béreltük a felső szintet. Fogta magát az egyik macskája, és se szó se beszéd beköltözött hozzánk. Kiderült, hogy az előző lakóéké volt, otthagyták. Mi persze még azt hittük, hogy minket szeretett meg :D Nyilván csak visszatért a régi területére. Jól elvoltunk, míg el nem költöztünk, akkor bizony ott kellett hagynunk, nem tudtuk sehogy betuszkolni a hordozóba. Feltehetőleg ezért is maradt ott előzőleg is.

Ő nagyon önálló macska volt, hasonló vadon élő társaihoz.

A mostani cicánk kicsi korában került ide, valószínűleg meg van győződve róla, hogy az anyja vagyok, mert piciként többször próbált öltözködés közben elcsípni szopizni :D

Tőle nem lehet szabadulni, a lakásban mindenhova kísér, ha nem vagyok otthon ideges, ha nem megyek haza éjszakára, sír az ajtóban, és nem eszik, míg nem lát. Annyira "anyás" lett, hogy még egyedül játszani se hajlandó, de még a férjemmel sem, mindig nekem nyávog a játékok mellett :)

Ki szoktam engedni a lakásból, de nélkülem nem megy el sehova, csak akkor indul neki ha kísérem, akkor is a sarkamban.

Egy előző kutyámhoz képest fényévekkel ragaszkodóbb.

Akik tapasztalatból mondják, hogy a macskák önzőek, azok egyszerűen nem találták meg velük a megfelelő hangot.