Ha itt kb mindenki úgy gondolja, hogy ha bevállalsz egy kutyát, mindenből a legjobbat kell kapnia, viszont ha egy gyereked van, rá már ez nem vonatkozik?

Az én anyám a teknőst nem engedte.

Kutyához én pl nem tudom hogy lehet 4óránként hazaszaladgálni, ha lenne lakásban tartott kutyám, lenne wcje, meg alapból 2 lenne h ne uncsizzanak ha dolgozok. Legdrágább kaja? Nem kell feltétlenül... A törzskönyv engem pl nem érdekel, keverék is lehet jó.

Imádom a szemléletet hogy "egy gyereket ne kényeztessünk el, ne kapjon mindent meg, ne kapja mindig a legjobbat mert életképtelen lesz" mellette az ilyen ember a kutyáját vagy amije van meg elkényezteti, és nem neveli meg, hanem csak legyint hogy milyen kis csintalan.

Nem, egy állat nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az ember felnőjön, de mindenképp jót tesz, türelemre, empátiára neveli a gyereket. Amelyik olyan, és elég felnőtt a feladathoz, még felelősséget is vállal fölötte.

Az emberek sokszor elfelejtik, hogy mi nem vagyunk kutyák. Nem készen vesszük a gyerekeinket, adott fajtából, és igényekkel. Az állatoknak is más más a személyisége, és az igényei, hát még egy olyan komplex lénynek mint az ember. Lehet, hogy valakinek csak nyűg lenne egy állat, viszont lehet, hogy valakinek pont az kell a lelki fejlődéséhez illetve biztonságához. Nekem például nem igen voltak barátaim kiskoromban. Szerintem, ha nem lettek volna macskáink nagy eséllyel mély depresszióba süllyedtem volna.

Nem kell egy gyereknek állat, főleg nem kutya. Én se tartanék nagyobb állatot, a gyerekem helyett sem. Ha patkányt akar, az OK, az amúgyis rém aranyos. De alapvetően nem szeretem a rabságban tartott állatokat, ez van. S csak mert nincs saját állat, még rengeteg állattal találkozhat az ember. Én pl. folyton békákat fogdostam, persze azonnal el is engedtem őket :) Szeretem, ha egy állat nincs bezárva, hanem szabadon, bár veszélyesebben él. A nagymamám szomszédjának pedig voltak állatai (csirkétől lóig s tehénig), minden frissen született kis állatot körbecsodáltam, egyszer kismalacokat is cumiztattam fél napig, az milyen fárasztó volt, brrrr. Tanulságos volt. Szóval állatokkal tapasztalatokat szerezni saját állat nélkül is lehet. Persze az más, mint egy kis, tőlünk függő állat, de nem látom be, hogy ez utóbbira miért lenne szükség.

S az is fontos tapasztalat, hogy a gyerek megtanulja, nem lesz minden, amit akar.

S valóban nagy felelősség egy nagyobb mozgásigényű állatot megfelelően gondozni vagy 20 éven át. S nem tartom elvárhatónak, hogy a szülő tegye ezt meg, csak mert van egy gyermeke.

Nézd, eleve amíg nem volt annyi pénzem, hogy kertes házunk legyen, fel sem merült bennem, hogy kutyát kellene kínozi a panelban. Meg a szomszédokat hergelni, hogy 4 méterre ugat tőle a kutya.

Aki a családjának nem tud olyan körülményeket teremteni, hogy ott állatbarát(!) körülmények között lehessen kutyát tartani, nyilván nem tart kutyát.

Bármennyire is úgy gondolod, hogy a gyerekkel a kutyát is bevállalta - ez nem így van.