Egér problémánk lenne. Hogyan szabadulhatnánk meg tőle?

9-es, amikor este kimész a konyhába, megállsz a mosogató mellett, és 5 helyről is egér néz vissza rád, a kenyértartóból egér szalad ki mikor kinyitod, a wc-ben őket nézed mikor végzed a dolgod és aludni sem tudsz a kaparásuktól hidd el, már nem azt nézed, hogy "jajj szegény egérke". Tapasztalatból mondom.

5-ös voltam, alapjáraton véve állatbarát, de azért a ló.f.*.s.z.nak is van vége :D :D

Én is vadászgattam egerekre, mégis kizárólag élvefogó csapdákat használok.

Abban van valami amúgy, hogy a saját szaga útját leköveti az egér, így esetleg visszatalálhat, de tapasztalatom szerint november óta egyre kevesebb egérrel találkoztam a házban, idén ráadásul semmi jele egereknek. Dec-ben elfogtam néhányat. Úgy néz ki, miután elengedtem őket pár száz méterre a háztól, nem akarnak visszajönni. Vagy csak nagyon lapítanak...

Nos, az egér nem vadászkopó. Természetesen nem talál vissza, ah a méretéhez képest igencsak jelentős százméterekre visszük el. Iszonyatosan szapora viszont, és a téli hideg elől nagy számmal költözik a környezeténél érezhetően melegebb házba. Ezért hihetjük, hogy az elvitt egér tért vissza.

Ami az állatkínzást illeti, szegény cincogikra mindig rájárt a rúd. A rágcsálóirtás őskorában az arzénnal kezdődött a kálváriájuk. Azzal viszont az volt a baj, hogy az alföldi tanyavilágban a korosodó banyák előszeretettel fűszerezték vele iszákos férjük péntek déli paprikás krumpliját. Így betiltották. A betiltásban az is szerepet játszott, hogy az alumíniumipar veszélyes hulladéka, a fluor hegyekben állt már, amióta nem használhatták az ivóvíz fertőtlenítésére, mert szétmarta a réz idomokat. Nosza, belepakolták hát az egér- és patkánycsalétkekbe. Remekül be is vált, hiszen nemes egyszerűséggel a rágcsálók belsejét is szétmarta. Azóta a fogkrémekbe pakolják, ami mégiscsak sokkal olcsóbb, sőt jövedelmezőbb módja a megsemmisítésnek, mintha veszélyes hulladékként kellene kezelniük. Igaz ugyan, hogy tanulmányok tucatja bizonyítja, hogy nem hogy nem gátolja, hanem elősegíti a fogszuvasodást, de az már egy másik történet. A lényeg, hogy a fluor rágcsálóirtószerként való felhasználását hamarosan megvétózták az állatvédők. Azóta cumarin hatóanyagú, elhúzódó hatású véralvadásgátlókat alkalmaznak, ami korántsem humánusabb megoldás, tekintve, hogy a kellő dózis akkumulálódása után (8-10 nap) belső vérzést okoz. A ragasztók sem nevezhetők éppen állatbaráti eljárásnak, mint ahogy a rugós egérfogók sem, mert ritka az a szerencsés mikimouse, aminek eltöri a gerincét. Szóval az általam említett vödrös eljárás nem lóg ki a sorból.

Szíved joga elborzadni minden, az állat elpusztítására törekvő módszertől, kedves utolsó. Én mindazonáltal tartom magam az elveimhez. Az egész evolúció arra épül, hogy amelyik egyed rosszul választja meg az élőhelyét, az elpusztul. Festi magát, aki nálam nagyobb természet-, vagy állatb*zi. Alig vártam, hogy a gyerekeim önállósodjanak, és én vidékre költözhessek a városból. Hatalmas terület, kis erdő, kis tó, minden megvolt. Mindazonáltal ha kullancs került a bőrömre nem átallottam elpusztítani azt, és a szúnyogért sem ejtettem könnyet, ha lecsaptam magamon. Ennyi erővel antibiotikumot sem szabadna szedni (én nem is szedek, de annak más oka van), hiszen élőlények milliárdjait pusztítja el bennünk. Sőt, tulajdonképpen ennünk, emésztenünk sem szabadna, mert a székletünk túlnyomó része nem egyéb, mint az emésztés közben elhalt baktérium. Vagy az nem élőlény, mert nem annyira aranyos, mint egy egérke?

Szóval kezeljük helyén a dolgokat, és lehetőség szerint kerülve az oktalan pusztítást, vagy fájdalomokozást, védjük meg otthonunkat és magunkat a kár- és kórokozóktól.

Tudomásul veszem, hogy így vélekedsz, ettől függetlenül nem értek veled egyet sok mindenben.

Ugyanis fekete-fehéren gondolkodsz.

A lényeg általában az arányos és az irányok!

Picit kibontva: a lényeg, hogy minél kisebb fájdalmat okozzon az ember. a HELYZET FÜGGVÉNYÉBEN persze. Tehát ha rád támad a medve, és akkor veszed észre, amikor csak pár lépésre vagy tőle, a medve meg dühösen feléd tart, és van nálad puska, és amondó vagyok: rálőhetsz, mert ez ki-ki meccs: vagy ő sérül súlyosan, vagy te. Sőt, esélyesen élet-halál helyzet.

DE! És itt egy nagy DE következik: a medvés szitu egy példa a RITKA ÉS SZÉLSŐSÉGES helyzetekre! A növényeknek nincs idegrendszere, inkább csak érzelmeket élnek meg. A rovaroknak van idegrendszere, de közel se olyan összetett, mint a gerinces állatoké, tehát a rovar kevésbé intenzív örömöket él át, mint pl egy gazdijához ragaszkodó, játszó cica, kutya, de szenvedést is sokkal enyhében él meg, és sokkal inkább kollektív tudata van a rovaroknak, míg a gerinceseknek kevésbé (talán a legalacsonyabb gerincesek, a halak, akik még húznak a szinte kizárólagos kollektív tudat felé).

Szóval a lényeg: minimalizálni a szenvedést. Ha a medvét meglátom, de el tudok oldalazni óvatosan, akkor ezt teszem, de ha lőni kell, lövök rá, ha vagy ő, vagy én halunk meg.

AZ IRÁNY TEHÁT: ha lehet, kerülöm a szenvedés okozását másoknak, azaz nem növelem, hanem csökkentem, a lehetőség szerinti legenyhébbek okozom (IGEN RITKA esetben a legenyhébb a gyilkosság, lásd: medvés eset) ; ezt értem itt irány alatt. Direkt növeled, vagy direkt csökkented másnak a szenvedésokozást.

Csak amíg elkerülhetetlen ÉS AMILYEN SZINTEN elkerülhetetlen, csak annyira támadok, és csak önvédelemből, csak jogos önvédelemből.

Persze a nemtörődömség is súlyos hiba, értem most ez alatt, hogy "ó, olyan mindegy, hogyan szabadulok meg az egerektől, akár kicsit szenvednek a módszeremtől, akár nagyon..."

Tehát ha jön a medve, nem fogom még direkt megkínozni, direkt a szemére lőni stb, mielőtt a fejére lövök a puskával, ha pár méteren belül van és majdnem megölt a medve engem. Ha kicsit messzebb van, a lábát célzom, majd hívok állatorvost, ha megoldható.

De ha messzebb van, akkor csak megijesztem a puskával, vagy felemelem a karomat a magasba (állítólag rosszul látnak a medvék, és nagytestű -rivális- állatnak hisznek, ha 10-20 méterre a macitól felemeli a magasba a karjait az ember).

Az irány tehát az egyik lényeges pont: nem a szenvedést növelni, hanem ellenkezőleg: csökkenteni, de csak amennyire lehetséges az adott helyzetben! Én is biztosan olykor rálép hangyákra - akaratlanul. A SZÁNDÉK IS DÖNTŐ TEHÁT!

Szóval NEM keresem direkt a lehetőséget, hogy megtapossak hangyákat. Se nem csöpög a nyálam, se forog vérben a szemem, hogy "wááá, medvét akarok ölni". Mert amennyire lehet, csökkentem mások szenvedését (és a magamét).

De az önvédelem jogos és szükséges. Ám önvédelem esetén is a lehető legkisebb szenvedést okozom a másiknak, helyzettől függően. Pl egy jogi helyzetben ha védelmet kapok, és megnyerem a pert, nem fogok utána még direkt beletaposni abba, aki alaptalanul beperelt engem, mondjuk. Mert minek? Nem vagyok bosszúvágyó. Megvédtem magam (és megvédtek engem), nekem ennyi elég.

De nem minden áron!! Hanem tehát AZ ARÁNYOK is fontosak: a lehető legkisebb szenvedést okozva védem meg magam (vagy kérek segítséget ily módon).

És ezt tudatosan teszem. Tehát hiába alattomos velem szemben pl egy ember, felmérem, mi a szituban az, ami elkerülhetetlen, hogy leállítsam őt (lehet, h arra jutok, hogy meg kell EGY PICIT leckéztetnem ehhez, lehet, hogy arra sincs szükség ehhez), DE NEM ÖNCÉLÚAN A KÁR OKOZÁSÉRT teszem, hanem hogy megvédjem magam.

És itt nem csak arról van szó, hogy Miquel, vélhetőleg te sem élvezkedsz az egerek szenvedésében, hanem arról is szó van ,hogy én tudatosan keresem a mind kisebb (LEHETŐLEG NULLA) szenvedésokozást másnak, ha adott esetben sajnos elkerülhetetlen, hogy kárt okozzak, pl önvédelemből.

Úgyhogy EZEN OKOK MIATT maradok az élvefogó egércsapdáknál.

Majd ha kivont karddal, netán MK47-essel jön felém egy egér, akkor felkapok egy lángszórót, és szétégetem, példának okáért. De valljuk be, igen kicsi az esély arra, hogy egy egér ilyen módon támadni fog. ;)

(Egy medve viszont annál inkább.)