Nektek eddig mi volt a leg lenyűgözőbb dolog amit az állatotok csinált? Akár ami intelligenciára, vagy érzelmekre utal.

2 mentett nyulam van. Egy nőstény, akit én hoztam el vágás elől, és egy bak, akit a nyúlmentéstől fogadtam örökbe.

Gyorsan összeszoktak pár nap alatt, szerelem volt első látásra. A nőstény még nem volt ivartalanítva, mikor érkezett a bak, mert elvileg meg kellett várni, hogy betöltse az egy évet. 10 hónaposan azonban méhgyulladása lett, így a frissen összeszokott párt el kellett választani egymástól a műtét utáni lábadozásig. A bak elég rosszul viselte a magányt, de mikor visszakapta a nőstényt, örömében ugrándozott és nyalogatta, azóta még erősebb a kapcsolatuk. Pedig azt hittük a szagok változása miatt újra kell kezdeni a szoktatást.

Azóta is sülve főve együtt vannak, egy percre sem lehet elválasztani őket. A nőstény sajnos beteges, többször volt már bélleállása azóta, a bak pedig olyankor is ott van mellette nem tágít, bújik hozzá, nyalogatja, és a tápból a nőstény adagját sem eszi meg, meghagyja neki, pedig az az egy dolog, amin össze tudnak morogni, ha az egyiknek hamarabb elfogy.

Egyszer a nőstény ki is hűlt, így infralámpa alá kellett rakni egy ketrecben. Tudniillik a bak előtte még soha nem volt ketrecben, mégis beraktuk a nőstény mellé és nem zavarta, hogy be volt zárva, kitartóan feküdt a nőstény mellett.

Pár éve, miután a nagymamám meghalt, a macskája, ami egy kint tartott rendkívül független cica volt, teljesen kifordult önmagából. Sokszor volt, hogy a mamám elment néhány napra látogatóba vagy a gyerekeihez, vagy az unokáihoz, szóval a macska megszokta, hogy néha elmegy a gazdája, de így még sosem viselkedett azelőtt. Két lábra állt, és úgy feltámaszkodott hol az én, hol anyukám lábára, mint ahogy a kutyák szoktak, amikor elmentünk, kikísért minket az autóhoz és nyávogott, nem ment el otthonról sehova, pedig általában a nap nagy részét házon kívül töltötte stb...

Macskától még ilyen viselkedést nem láttam. Szerintem látta rajtunk, hogy valami nagy baj van, és szomorúak vagyunk, és átragadt rá is a lelkiállapotunk.